Mint már az előző bejegyzésemben írtam nem akarok belemenni a CSOK adta lehetőségek boncolgatásába, hogy latolgassam kik a nyertesei és kik a vesztesei ennek a szabályozásnak. Én másként közelíteném meg. Az eddigi otthonteremtési támogatásokhoz is bizonyos szabályok mentén lehetett hozzájutni. Annak a rendszernek is voltak nyertesei és ha úgy vesszük vesztesei is. Bár szerintem elveszteni csak az lehet, ami már egyszer a mienk volt. Ha nem vagyok rá jogosult, mert nem felelek meg az előírt kritériumnak az nem veszteség, legfeljebb nem nyereség. Innen nézve ennek a támogatási rendszernek is csak nyertesei vannak. Sokan támadják hogy ez az egész rendszer annak kedvez a legjobban akinek van mit a tejbe aprítani, és van legalább három gyereke.
Elmondom hogy én hogyan látom ezt. Ha a három gyermekes kritériumot nézzük, akkor azt is elmondom, hogy háromgyerekesként sokszor ért már olyan “támadás” hogy “nektek minden ingyen jár!” De ez nem így van. Van tankönyv kedvezmény, van étkezési kedvezmény az iskolában, van magasabb összegű családi pótlék. De nem jár kedvezmény a cipőboltban, az élelmiszer boltban, az osztálykirándulásnál, a gyógyszertárban, a szemüveg vásárlásnál, jogosítványnál, zeneiskolai tandíjnál, és így folytathatnám tovább. Én a magam részéről egy cseppet sem bánom sőt! A magasabb összegű családi pótlék vagy az étkezési kedvezmény a közelében sincs annak a “haszonnak” amit nyújt a három gyermek. Háromszoros szeretet, háromszoros ölelés, háromszoros testvéri szeretet.
Ha a “van mit a tejbe aprítani” részét vizsgáljuk akkor én azt mondom: Na végre! Miért szégyen az, ha valaki keményen dolgozik és meg van a munkájának a gyümölcse? Miért gondoljuk azt, hogy mindenki akinek van mit a tejbe aprítani azt csak lopással vagy csalással lehet megkeresni? Tudom, sajnos vannak rossz tapasztalataink. De azt azért lássuk be, hogy ez a kevesebb. Ma aki bérből fizetésből él és mondjuk egy multinak dolgozik, vagy egy középvezetői beosztásban bárhol máshol, akkor éppen annyit keres, hogy semmilyen támogatásra nem jogosult (szociális ösztöndíj, lakhatási támogatás…), szépen megél, de túl sokat nem tud félre rakni. Ez a fizetés elegendő egy hitelképesség igazoláshoz, de önerőből nem tud méltó körülményeket teremteni a családjának. Miért ne lehetne ezeket az embereket egy otthonteremtési támogatással “megjutalmazni”.
Szóval én azt mondom: bárki bármennyit tud igénybe venni ezek közül az otthonteremtési támogatások közül csak nyertesek vannak. Mondom ezt én aki a 21 év házassággal a hátam mögött, 3 gyermekesként még soha semmilyen támogatást igénybe venni nem tudtam/tudtunk, de nem fröcsögtem. Örültem ha valakinek jutott. Most végre nekem is jut, és nem szeretném emiatt rosszul érezni magam. Örülni szeretnék neki és fogok is.
Bizonyára nem mindenki gondolja így, ez nem egy “hivatalos” álláspont, ez az én személyes álláspontom, mit ahogy az is, hogy nem fogom narancssárgára festeni a nappalim falát, mert az nekem nem tetszik. 🙂
Még hozzá fűzve a háromgyermekességhez egy gondolatot, egy korábbi bejegyzésemben itt is találhattok inspirációt… https://iladesign.cafeblog.hu/2015/10/21/szexi-haloszoba-step-by-step/
Na mégiscsak sikerült belefolynom egy okfejtésbe, ami nem kifejezetten lakberendezési szakmai megközelítés, de ígérem innentől már az lesz.
Megnézzük, hogyan férjen el egy család ha az alapterületekkel korlátozva vagyunk, milyen ötleteket csempésszünk be az otthonunkba, ha ennek ellenére mégis el kell hogy férjünk. Szóval kezdődhet a tervezgetés, álmodozás, hogy mit is szeretnénk megvalósítani, milyen otthonban szeretnénk élni egy év múlva.
