Beküldve:

Azonnali válaszok

Folytatva a felújítás történetét gyorsan kellett cselekedni. Mindössze négy hónapunk volt a tetőtér befejezésére, és a teljes földszinti felújításra. Ötleteim voltak, de nem volt arra idő, hogy alaposan körbejárjak kérdéseket  mielőtt döntést hozunk. Ez az időszak az azonnali válaszok időszaka volt. Izgalmas, kicsit stresszes, de egyben nagyon inspiráló. Szeretem a pörgést.

Néhány kép még a tetőtér építéséről: 

A padlás rész a fürdőszobából közelíthető meg, ki kellett találni, hogy hogyan válasszuk le a fürdőszobát.

Itt még voltak kétségeim, hogy elkészülünk -e időben. Mindeközben kint tombolt a tél. Mi pedig fáradhatatlanul dolgoztunk. Hála Istennek volt segítségünk is. Egy kedves barátunk és testvérek egy hetet szántak a segítségünkre. Ez sokat jelentett, nem csak a munka szempontjából.

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Honnan indultunk?

Onnan, hogy én annyira beleszerettem a házba- mint mondtam, hogy akár nagyobb felújítás nélkül is beköltöztem volna. Persze, ahogy hozzákezdtünk a felújításhoz, azonnal éreztem, hogy ez így van jól, kell a ráncfelvarrás, na meg a tervezgetés: hogyan férjünk bele a keretbe…

 

kép forrása: https://farmtuzep.hu/az-epitkezes-buktatoi/

 

Ilyen volt- ilyen lett képeket nehezen tudok produkálni nektek, mert akkor amikor elkezdtük, nem igazán gondoltam erre, csak a végeredményt láttam magam előtt. Valahogy most kivételesen pontosan tudtam hogy mit akarok, milyen színeket, milyen stílust, csak finomítani kellett.

Tudtam, hogy a ház külső megjelenése és az a mit bent alkotunk annak harmóniában kell lenni. Bár szeretem a letisztult modern stílust, nem tudtam volna elképzelni, hogy ebben a  tornácos házban skandináv, vagy minimál stílus legyen. A paraszti – vidéki stílust is szeretem, de együtt élni vele nem igazán, no meg nem is egy parasztház- ez a ház, ami kívánná ezt a stílust.

Így maradt a vidéki eklektika, amit amúgy is nagyon szeretek. Élhető, bájos, barátságos, otthonos. Nekem ezt jelenti.

Szóval honnan indultunk?

Először az emeletről ejtenék szót. Az emeleten egy szoba volt, és egy hatalmas fürdő, ahonnan  ajtó nyílt a padlásra, és nem volt fűtés.  Nekünk három szobára volt szükségünk, három nagylányunk van, nem volt opció az egy szoba, sem az hogy nem fűthető. A meglévő gépészet teljesen alkalmas volt, hogy az emelet fűtését megcsináljuk. Az egy kialakított szobában a padló OSB lap, de egyébként rendben volt.

A padlás tele bogarakkal, meg sok lommal, de az aljzat szigetelt, OSB lap rajta, jó alap volt a folytatáshoz.

A szobában kellett még némi villanyszerelés, mert egy dugalj és egy lámpa szolgálta ki a helyiséget.

Az emeleten innen indultunk.

Folyt. köv.

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Volt egy álmom

Valahogy soha nem tudtam azt elképzelni, hogy ne egy kertes ház teraszán üldögéljek majd öreg koromban. Nyughatatlan lélek vagyok, ezt sokan tudják rólam, nehezemre esik megmaradni egy helyben. Ez a belső késztetés vitt előre 2018 nyarán is. Ültem egy ház teraszán, a terasz előtt egy több mint 100 éves körtefa, a teraszról látni a szemközti dombokon legelésző lovakat, és én úgy éreztem: “itthon vagyok”, bár a ház nem a miénk volt.

Ábrándoztam, mit egy kislány. Elképzeltem, hogy hazajövök, kinyitom a fehér léckerítés kiskapuját, majd vacsorát készítek a családomnak, és közben ég a tűz a kandallóban.  Ez az ábrándozás egyre mélyebbre kúszott a zsigereimbe, és tudtam, hogy cselekedni kell. Hosszú történet, de a lényeg, hogy a férjem bízva a megérzéseimben támogatott az álmodozásban, így 2018 decemberében aláírtuk az adásvételi szerződést. És akkor tényleg megérkeztem. 

Akkor még azt sem bántam volna, ha úgy ahogy van beköltözünk. De szerencsére a férjem józan eszére hallgattunk és elindult a felújítás. Erről olvashattok hamarosan bővebben.

 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Klasszikus kék – az év színe

Szeretem a kéket. Miután szembesültem vele, hogy a kék lett az év színe, örültem. Gyorsan körülnéztem a lakásban,  hogy készítsek egy – két fotót… de rájöttem, nincsenek kék dolgok az otthonomban. Elgondolkodtam- miért is? A kék hideg szín. Ezért a felhasználása is körültekintést igényel.  Egy egy foltszerű megjelenése az otthonunkban üdítő hatású lehet, mondjuk a nyári időszakban, de nagy felületen, nagy mennyiségben nem túl barátságos.  Szóval a választott klasszikus kék bizonyára jó választás lesz a divat világában, de mindenkit óvva intek attól, hogy neki essen a falak átfestésének.

Ha trendi enteriőrt szeretnénk, használjuk, de csak módjával.

Ne  essünk túlzásba. Használjuk egy falon, a lakástextileken, legyen egy – egy bútor. Arra figyeljünk, hogy legyen mellette világos, natúr, vagy a földszínek egyike. A fémeket is szereti társként, legyen az arany, vagy ezüst.

     

   

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

A célegyenes

Miközben kóstolgattuk a terveket, nézegettük, próbáltuk elképzelni hogy ez az otthon fogad minket egy hosszú út után, még nem éreztem azt az érzést amikor az ember hátradől és örömmel, elégedettséggel tölt el amit elértünk.  

Mindeközben próbáltuk a költségeket is hozzárendelni, és gyors számítások eredményeként nagyon gyorsan jött a megoldás, amit először kényszerűségből léptünk meg, de végül kiderült, hogy ettől sokkal harmonikusabbá vált az épülettömeg. Bár ez a funkció rovására valósult meg, de úgy éreztük hogy ég így is megéri. 

No akkor íme a végeredmény.

  

A változtatás után jöttem rá mi volt a gondom az előző tervvel. Az utcai homlokzaton a garázs rész uralta a homlokzatot, az egész épületet. Így hogy ezt lecseréltük egy könnyed fa szerkezetű pergolára, sokkal letisztultabbá vált az épület.  A helyére kerültek a dolgok, most már mondhatjuk tényleg hogy célegyenesbe kerültünk, ami a tervezést illeti. Később írok még a belső terek alakulásáról, hogy miért akkora miért ott van ahová került.

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Megérkeztünk…?

Honnan indultunk? Kérdeztem az előző bejegyzésem címében. Azt már láttátok. Az is látható volt már hogy mi felé haladunk. Most megmutatom nektek az utolsó két lépést, mely a a megérkezéshez vezetett minket. 

A funkciók a helyükre kerültek. A méretek kialakításánál, a nyílászárók kiosztásánál próbáltunk figyelemmel lenni a majdani berendezési tárgyak méreteire is. Itt elsősorban a konyhapult méretekre gondolok. Ezzel kialakult egy véglegeshez közeli terv, ami funkcionalitását tekintve teljesen az igényeinkhez igazodott. Most már a külső megjelenésre kellett koncentrálni.

Újabb inspirációt kerestem. azt biztosan tudtam hogy a hátsó épületrészt lemez fedéssel nagyon enyhe lejtésszögű – szinte lapos tetővel szeretném. Ehhez kerestem ötleteket. 

Valami ilyesmire gondoltam. És akkor jött a tömegformálás, és szépen haladtunk előre. 

 

Aztán tovább finomodott…

 

Ezt sokáig véglegesnek gondoltuk, de valahogy mégis  volt benne valami, amitől nem voltam vele teljesen elégedett. Hiányzott belőle valami, vagy valamiből sok volt. Úgyhogy még mindig kicsit “kóstolgattuk”. 

 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Honnan indulunk?

Ez is jó kérdés, de a legjobb kérdés mégiscsak az, hogy hová érkezünk. 

Mi eljutottunk a tervezésben a végére. Legalábbis most ezt gondoljuk, aztán lehet hogy lesznek “kényszerű” változtatások ahogy érkeznek az ajánlatok.

De kicsit visszalépnék az időben. A tervezés nehéz és küzdelmes folyamatán hogyan jutottunk lépésről lépésre? Türelem, kompromisszumok és viták árán- ahogyan azt az előző bejegyzésben is írtam. De a végeredmény viszont mindannyiunk számára elfogadhatónak, szerethetőnek tűnik. 

Néhány példát mutatok most a korai “zsengékből”

Ez volt az első: 

Ez annyiból tetszett, hogy a ház körül öleli a teraszt, de egyéb más szempontnak nem felelt meg. A hálószobánk az utcai homlokzat felől van, amit a férjem nagyon nem akart. A konyha egy sötét zug és a közlekedési útvonalak keresztül – kasul szelik. Ezt hamar elvetettük. 

Jött a második verzió, de ott rögtön egymás után kettő… már nem is tudom hogy hogyan jutottunk az egyiktől a másikig, de igazából ezt is továbbgondoltuk. 

Második, B terv, de ez sem lett az igazi. Nincs előszoba, szűk hosszú folyosó – barátságtalan. 

Ez idő tájt kicsit kifogytunk az ötletekből. Voltak dolgok, amik beették magát az agyunkba és nem tudtuk elengedni, ez gátolt minket a továbblépésben. Úgyhogy tartottunk egy kis pihenőt,  millió meg egy tervet megnéztem a neten és egyiket a másik után vetettem latba. Nem indult el az a bizonyos vezérhangya, mígnem rábukkantam egy ház látványterveire, ami megmozdított. 

Ez volt az. Falusias jegyek, egy kis modern felhanggal. Nekem tetszett a tűzfalas megoldás, de a férjem elvetette, de vezérhangyának éppen megfelelt. 

És akkor jöttek az alaprajzi verziók, 1-2-3… Az alapkoncepció mindegyiknél azonos, de kisebb eltérések voltak. 

A harmadik, már egészen közelít a végleges verzióhoz. A kiválasztott szempontokat- egy két dolgot kivéve -egészen jól sikerült megoldani. A konyhából közvetlen kijárat van a teraszra, és szintén a konyhából lehet megközelíteni a háztartási helyiséget. Van normális méretű előszoba, a lányok szobái egy helyen vannak tehát szeparálható fűtés is megoldható, a hálószoba a kert felé néz. Ami nem tetszett, hogy a nappaliból a fürdőbe ajtó- ajtó hátán lehetett bejutni… ezen még finomítani kellett, és azon is, hogy megfelelő méretű nyílászárók kerüljenek a szobákba. Biztosan láttátok, hogy a 2. verzióhoz képest megcseréltük a háló és fürdő szobákat, és került egy ajtó a fürdőszobára azon egyszerű okból hogy a teraszról udvarról közvetlenül be lehessen menni a fürdőbe anélkül, hogy végigcsattogunk az egész lakáson. Bár a gyermekeink már nagyok, de én még emlékszem a “homokozóból beszaladunk a mosdóba” történetekre, és végig potyogtattuk a nadrágról a homokot az egész lakáson. No ezt nem szerettem volna.  

Az épület utcai homlokzata felől oszlopokon álló tető szolgál garázsként. Így állt össze az alaprajz. Ami már majdnem jó volt, és már csak a finomításokon kellett dolgozni.

 

Most jött az hogy kitaláljuk hogy hogyan is fog ez kinézni a valóságban. Az nagyon tetszett az inspiráló épületen, hogy a hagyományos épület a hagyományos tető mellett megjelent egy kis modern lapos tetős épületrész, amit én is szerettem volna megvalósítani.

Ezeket figyelembe véve, a tervező- hogy könnyebben el tudjuk képzelni az épület tömeget, már néhány tömegvázlatot is készített, ami tényleg csak kezdetleges  vázlat, de megmutatom nektek is hogy lássátok a folyamatot. 

Ezt ízlelgettük, finomítottuk, és kezdtük kidolgozni részleteiben. Erről a következő bejegyzésben írok majd, abban még kicsit több lesz a szakmaiság, de azt gondolom hogy hasznos lehet majd mindenki számára aki éppen most álmodja meg álmai otthonát. 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Viták és kompromisszumok

Aki építkezett már az tudja, hogy a tervezés első pillanatától az utolsó szög beütéséig nagyon rögös az út. Sorra ütköznek vélemények, van egy kis húzd – meg ereszd meg, de ha elég ügyesek és kompromisszum képesek vagyunk, akkor nem leszünk mi magunk gátja a saját boldogságunknak. Mert hát mi más a célja egy új ház építésének mint egy közös harmonikus otthon megteremtése. De ha már a tervezésnél elvérzünk a vitákon, az bizony nem biztos hogy jól végződik. 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közös tervezés nem arról szól, hogy ki tudja jobban érvényesíteni az akaratát, hanem arról, hogyan tudunk mindannyiunk számára megfelelő, kényelmes hangulatos praktikus otthont teremteni. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem egyszerű!!!

Na egy ilyen “felütés” után mi is következhet, mint a tervezés lépésről lépésre, viták és kompromisszumok sorozata, és az eredmény egy jól kitalált terv. Legalább is reméljük. Mármint azt, hogy tényleg sikerült jól kitalálni. Na de hol is kezdtük. 

Ott ahol nektek is mondtam hogy kezdjétek 

“Nézzük meg a telek tájolását “ Megnéztük. Az utcai homlokzatunk kelet felé néz, oldalhatáros beépítésű telek, ahol az oldalhatár északi oldalon van. Szóval a lehető legjobb a tájolás. Körbejártuk gondolatban sokszor, és elkezdtünk terveket keresgetni a neten. Abban egyet értett a család minden tagja, hogy nem akarunk emeltet, sőt még küszöb sem lesz a lakásban – nemhogy lépcső. Így mivel a google a barátom “földszintes családi házak” keresővel elindultam a világ körüli barangolásban. Sorra kerültek elő jobbnál jobb tervek, de valahogy egyikkel sem tudtunk elindulni. Gondoltam úgy csinálok mint egykor a főiskolán a tervezés tanárom- csak azt jutalmazta kettesnél jobb jeggyel, akinek a terve megmozdította a fantáziáját és át tudta rajzolni az egészet. Így ez volt az egyetlen tantárgy, ahol azért szurkoltunk, hogy minél több “piros” legyen a tervlapokon. 

Na de ahhoz hogy el tudjunk indulni, kezdtünk egy prioritási listával, amit azok szerint kezdtünk összeszedni, amit korábbi bejegyzésemben írtam. Napirend, honnan – hová szeretnénk eljutni stb. A szempontokat sorba szedtük: 

  • Mindenképpen szerettem volna, ha a konyhából közvetlenül ki tudok menni a teraszra, hogy ne kelljen egy kávéval végigfutnom a lakáson mire meg tudom inni. 
  • Általában a reggeli a fix pont a család mindennapjaiban ezért arra gondoltunk, hogy szép lenne egy keleti fekvésű étkező.
  • A lányok szobáját egy külön részben szerettük volna megvalósítani, mivel már “kirepülő félben” vannak, és ha tényleg kirepülnek azt a részt le lehessen zárni, és csak annyira fűteni, amennyire nagyon muszáj. 
  • Tágas napfényes nappalit szerettünk volna.
  • A konyhából megközelíthető tároló – háztartási helyiséget.
  • Mosókonyhát nagyon szerettem volna
  • A hálószoba nem az utca felé nézzen, ezt a párom akarta nagyon
  • A hálószobához kapcsolódó saját fürdőszobát
  • Mindezt úgy kell kitalálni, hogy 130-140  m2-be férjen bele.
  • Két állásos garázs úgy, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk ki az utcára- csökkentve ezzel a hólapátolás szükségességét. 

Nagyjából ennyi, ami így elsőre nem tűnik soknak, de amikor elkezdtük papírra vetni, mégsem volt ez olyan egyszerű. 

Szóval keresgettem a neten,  és megtaláltam azt a tervet, ami kimozdított a holtpontról. Ez nem volt más, mint a  Tóth Project Építésziroda munkája. Mutatok néhány fotót. 

 

Ez volt az a terv, ami a legtöbb “pirosat” hozta ki a kezünkből. Nagyon tetszett, ahogy a ház körül ölelte a kis fürdőtavat, de ha nem tó, akkor egy nagy terasz. Tetszett, hogy nagyon napfényes, és  tetszett az épület modern megjelenése. 

És akkor jöttek a de nem jó mert: 

  • nem keleti az étkező
  • kicsi a konyha
  • nincs kamra
  • túl sok a “hulladék tér” ami a külön folyosón lévő szobák megközelítését szolgálja. 
  • ami nagyon tetszett benne- a modern forma, az most nálunk mondhatni hátrány volt, mert falusias környezetbe nem igazán illeszthető be, de azért megihletett…
  • de ami a legnagyobb baj volt, hogy sehogy sem tudtuk “összébb venni” a méreteket. 

Na és az épület szélességi mérete is nagyobb volt mint amire nekünk helyünk van, mivel a telek ugyan majdnem 25 méter széles, de a kötelező oldalkert meghagyása mellett az északi telekhatárnál egy 3 méter széles közlekedésre alkalmas utat kell hagyni, ha bármilyen járművel meg akarjuk közelíteni a telek hátsó részét, vagy ha valamilyen kisebb munkagépnek fel kell jutnia a kertbe- ami 7077 m2, szóval lesz mit tenni. 

Ezen kívül egy igen komoly szintkülönbség van a telek első területén, ahol egy téglaboltozatos pince és előtte préstér, és a partfal előtt garázs és tároló van. Ezeket szeretnénk megtartani. Így kicsit  “beszorultunk”. itt jöttek a kompromisszumok. 

Mutatok egy részt a telek térképmásolatáról, a rózsaszínnel rajzolt épület kontúr a megmaradó gazdasági épületeket és a pincét ábrázolja. A szaggatott vonallal van jelölve az  a körülbelüli  terület, ahol el tudjuk helyezni a tervezett házat. 

Innen indultunk, és sorra jöttek az ötletek, variációk. Most így hirtelen nem is tudom hogy hány verzió volt, de nem kevés az biztos.

A fenti ház, ami elindított minket, és az általunk jóváhagyott végső tervnek semmi köze nincs egymáshoz. Még csak nyomokban sem hasonlít hozzá, de mégis ezt tekintem a mindent elindító kezdetnek, és bár nekünk nem pont ez felelt meg,  mindig a kedvencem maradt. 

A következő bejegyzésben mutatok pár képet a korai verziókról, hogy hogyan jutottunk el a végső tervhez. (Ennek csak a tervező csapat örül a legjobban, hogy leírtam: végső terv, ez előre vetíti: nem kell újra átrajzolni 🙂 ) 

 

 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Lépjünk a tettek mezejére

Lassan egy év is eltelt már azóta, hogy az építkezési terveinkről írtam. Mármint arról, hogy a CSOK nekünk is lehetőséget ad egy új otthon megteremtésére. 

Sokszor hallhattuk már azt, hogy az ember az első házat az ellenségének, a másodikat a barátjának és a harmadikat magának építi. Nekünk erre nem lesz lehetőségünk, úgyhogy alaposan végig kell gondolnunk, hogy milyen otthont is teremtsünk magunknak, amit nem akarunk sem az ellenségünknek, sem a barátainknak…

Keresgéltünk, és megtaláltuk az ideális területet, ahová otthonunkat építhetjük, ahol egy hosszú fárasztó nap után a kapubejáróra felhajtva azt érezhetjük: “Itthon vagyunk”

Most még a kiindulási állapotot tudom bemutatni, van egy régi parasztház, egy pajta, néhány ól, amit el kell bontani. 

Sokáig csak sétálgattunk az udvaron, néztük honnan süt a nap, mennyire huzatos, milyen a tér, mit fogunk látni ha kiülünk a teraszra és így tovább. Ízlelgettük az érzést, ami- meg kell mondani nem volt magától értetődő. Szeretjük a mostani otthonunkat is, sok sok évi munkánk gyümölcse van benne, és így talán kicsit nehezebb volt rákoncentrálni egy új otthon megteremtésére. 

Az persze nem mondható el a mostani házunkról hogy tökéletes, és amikor egy vendég sereg ellátásánál a konyha közepén toporgok a szennyes tányérokkal vagy éppen leszedett tálakkal hogy nem tudom hová rakni, akkor könnyebben megy a vágyakozás az újra. 

Szóval a vágyakozás az már kialakult, de jött a következő kérdés? Hogyan kezdjük el a tervezést. 

Sokan úgy gondolják, hogy van egy telek, akarok egy házat, legyen nagy konyha, nagy nappali, étkező, legyen négy hálószoba meg a sallang aztán a tervező meg találja ki. 

Persze így is lehet, de ha már egy kicsit szakmabéli lett az ember, akkor elkezd gondolkodni. De mivel a házat nem egyedül fogom lakni, így az egész tervezés mondhatni egy családi tevékenység lett, ahol mindenki igényét figyelembe vettük. 

S hogyan kezdtünk hozzá? Megpróbálom most csak nagyon tömören pontokba szedni a lépéseket, majd a továbbiakban pedig kicsit bővebben is boncolgatom az egyes lépéseket. 

  1. Nézzük meg a telek tájolását 
  2. Nézzünk utána, hogy milyen beépítési módot kell alkalmazni a telken. (Ezt egyébként már a telek választásánál érdemes figyelembe venni.)
  3. Gondoljuk végig a napirendünket, a legfontosabb napi rutint, a szabadidő tevékenységeket, szokásainkat.
  4. Írjuk fel a kívánságainkat – melyik helyiségből melyikbe szeretnénk eljutni, melyik égtáj felé szeretnénk a konyhát, a nappalit, hol akarunk kapcsolatot a kerttel, vagy terasszal, akarunk – e emeletet, vagy elzárkózunk tőle. 
  5. Nézzünk meg pár (jó sok 🙂 )házat akár a környéken, akár interneten, figyeljük meg a tetőformát, az ablakokat, a színeket, és ami nagyon tetszik, azt vagy fotózzuk, vagy ha neten néztük akkor gyűjtögessük mappákba, és csoportosítsuk. 
  6. Ne akarjuk kockás papíron megtervezni a házat!! Ezt hagyjuk a mérnököknek, hiszen ezért tanultak!

Nagyjából így kezdtünk mi is hozzá és egy nagyon hosszú kompromisszumokkal teli folyamat végére érkeztünk el a tervek végső állapotához. 

A következő bejegyzésben erről írok lépésről lépésre, helyiségről helyiségre. 

 

 

 

 

 

 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Tervezgetés, álmodozás

Mint már az előző bejegyzésemben írtam nem akarok belemenni a CSOK adta lehetőségek boncolgatásába, hogy latolgassam kik a nyertesei és kik a vesztesei ennek a szabályozásnak. Én másként közelíteném meg. Az eddigi otthonteremtési támogatásokhoz is bizonyos szabályok mentén lehetett hozzájutni. Annak a rendszernek is voltak nyertesei és ha úgy vesszük vesztesei is. Bár szerintem elveszteni csak az lehet, ami már egyszer a mienk volt. Ha nem vagyok rá jogosult, mert nem felelek meg az előírt kritériumnak az nem veszteség, legfeljebb nem nyereség. Innen nézve ennek a támogatási rendszernek is csak nyertesei vannak. Sokan támadják hogy ez az egész rendszer annak kedvez a legjobban akinek van mit a tejbe aprítani, és van legalább három gyereke.

Elmondom hogy én hogyan látom ezt. Ha a három gyermekes kritériumot nézzük, akkor azt is elmondom, hogy háromgyerekesként sokszor ért már olyan “támadás” hogy “nektek minden ingyen jár!” De ez nem így van. Van tankönyv kedvezmény, van étkezési kedvezmény az iskolában, van magasabb összegű családi pótlék. De nem jár kedvezmény a cipőboltban, az élelmiszer boltban, az osztálykirándulásnál, a gyógyszertárban, a szemüveg vásárlásnál, jogosítványnál, zeneiskolai tandíjnál, és így folytathatnám tovább. Én a magam részéről egy cseppet sem bánom sőt! A magasabb összegű családi pótlék vagy az étkezési kedvezmény a közelében sincs annak a “haszonnak” amit nyújt a három gyermek. Háromszoros szeretet, háromszoros ölelés, háromszoros testvéri szeretet.

family3

 

Ha a “van mit a tejbe aprítani” részét vizsgáljuk akkor én azt mondom: Na végre! Miért szégyen az, ha valaki keményen dolgozik és meg van a munkájának a gyümölcse? Miért gondoljuk azt, hogy mindenki akinek van mit a tejbe aprítani azt csak lopással vagy csalással lehet megkeresni? Tudom, sajnos vannak rossz tapasztalataink. De azt azért lássuk be, hogy ez a kevesebb. Ma aki bérből fizetésből él és mondjuk egy multinak dolgozik, vagy egy középvezetői beosztásban bárhol máshol, akkor éppen annyit keres, hogy semmilyen támogatásra nem jogosult (szociális ösztöndíj, lakhatási támogatás…), szépen megél, de túl sokat nem tud félre rakni. Ez a fizetés elegendő egy hitelképesség igazoláshoz, de önerőből nem tud méltó körülményeket teremteni a családjának. Miért ne lehetne ezeket az embereket egy otthonteremtési támogatással “megjutalmazni”. 

index

Szóval én azt mondom: bárki bármennyit tud igénybe venni ezek közül az otthonteremtési támogatások közül csak nyertesek vannak. Mondom ezt én aki a 21 év házassággal a hátam mögött, 3 gyermekesként még soha semmilyen támogatást igénybe venni nem tudtam/tudtunk, de nem fröcsögtem. Örültem ha valakinek jutott. Most végre nekem is jut, és nem szeretném emiatt rosszul érezni magam. Örülni szeretnék neki és fogok is.

Bizonyára nem mindenki gondolja így, ez nem egy “hivatalos” álláspont, ez az én személyes álláspontom, mit ahogy az is, hogy nem fogom narancssárgára festeni a nappalim falát, mert az nekem nem tetszik. 🙂

Még hozzá fűzve a háromgyermekességhez egy gondolatot, egy korábbi bejegyzésemben  itt is találhattok inspirációt… https://iladesign.cafeblog.hu/2015/10/21/szexi-haloszoba-step-by-step/

 

Na mégiscsak sikerült belefolynom egy okfejtésbe, ami nem kifejezetten lakberendezési szakmai megközelítés, de ígérem innentől már az lesz.

Megnézzük, hogyan férjen el egy család ha az alapterületekkel korlátozva vagyunk, milyen ötleteket csempésszünk be az otthonunkba, ha ennek ellenére mégis el kell hogy férjünk. Szóval kezdődhet a tervezgetés, álmodozás, hogy mit is szeretnénk megvalósítani, milyen otthonban szeretnénk élni egy év múlva.

 

 

 

 

 

Hasonló bejegyzések: