11+1 ötlet rejtett fekhelyekre

Kanyarodjunk most vissza kicsit a fekete lyuk projekthez. Taglaltam már a tárolási nehézségeimet, azt hogy két munkaállomást szeretnék kialakítani, és még nem nagyon beszéltünk arról, hogy hová fekszik a gyerek? Nem egy állandó gyerekszobára van szükség, csak egy olyan hétköznapi fekhelyre, mert a hétvégéket- mikor a tesók is itthon vannak- már a saját szobájában tölti a kishölgy. Amolyan vendégágy szerű valami kellene, ami nem veszi el a helyet, ami nem uralja a teret,  de azért kell hogy kényelmes legyen.  Vegyük sorra a lehetőségeket:

Lehetne galéria ágy, és akkor alatta tárolni is lehetne. Jól is hangzik, de ez nálunk azért nem jó megoldás, mert ha idősödő szüleink jönnek látogatóba, ők sem szívesen lépcsőznek az emeletre, így ez fekhely szolgálhatna vendégágyként számukra.

Lehetne dobogó alatt, – ezt még nem vetettem el teljesen.

Vannak a kihajtható, kihúzható kanapék. Na az sem az igazi megoldás. Ami kicsi és könnyed, annak nem kényelmes a kihúzható ágya. ami meg kényelmes ággyá alakítható az vagy nagy, robusztusabb darab, vagy nem fér bele a költségvetésbe.

És jönnek a trükkös megoldások. Ezeket mutatnám meg most nektek:

Na persze ez a megoldás sem a legtökéletesebb a mamák számára.

001b 

003b

002b

Ez már jobb megoldás. Kanapé is, meg kényelmes fekhely is egyben.

atoll-000-space-saving-wall-bed-plus-couch-01 atoll-000-space-saving-wall-bed-plus-couch-02

 

Ez egy jövőbe mutató darab.

Boxetti’s-Hidden-Bed

Egy variáció dobogóra

e47d2dc4cd6c08c087410bf02cc89b1e

Az égből jövő mennyei fekhely

espace-loggia-space-saving-bed-02

 

espace-loggia-space-saving-bed-01 

Még egy kihajtogatós:

Kali-Duo-Sofa

Kali-Duo-Sofa-Angled Kali-Duo-Sofa-Opened

Egy eltologatós

Multifunctional-space-saver-bookcase-bed

Másik kihajtogatós:

 

Murphy’s-Tama

Egy kombinált megoldás:

poppi-theatre-bed-media-center-01 poppi-theatre-bed-media-center-02

Ha sok a vendég:

space-saving-bunk-bed-good-design-5-on-home-architecture-design-ideas

Kanapé is, ágy is.

Tango2015.1_resized Tango2015.2_resized

1   2   3  4

 

Ilyen volt ilyen lett…

Mindig szerettem az ilyen volt ilyen lett rovatokat a lakberendezési magazinokban. Megfogadtam magamnak, hogy én is csinálok majd ilyet, ha lesz mit megmutatnom. a fotózási technikán még javítanom kell ezt belátom… 🙂

Most néhány kollázs

A bejárat:

bejárat

Fürdőszoba:

fürdő1 fürdő2 fürdő3

Konyha étkező

konyha1 konyha2

 

Nappali:

nappali1 nappali2 nappali3

És végül a lakás kis gyöngyszeme: a teraszként funkcionáló bevilágító udvar.

 

terasz

Aki keres – talál

Nem adtam fel. Mint láthatjátok mér sok idő eltelt az utolsó írás óta, és bár itt a blogon megállni látszik a lakásprojekt, a valóságban viszont az történt, hogy ütemesen haladok előre a felújítással. Szépen lassan minden a helyére kerül, és végül- ha valami nehezen is, de került bontott deszka a falra.

Sajnos nem mindenhová ahová szerettem volna, de itt megpróbáltam a lazúrral elérni azt a hatást, hogy “avattas”-nak tűnjön.

Néhány fotó az előkészületi munkákról:

Vegyünk először is gyalult deszkákat:

20150507_082034 20150507_082042

Aztán alapozásként egy sötét dió színű lazúrt kentem rá úgy, hogy foltonként vastagabban. Ezt könnyebb megvalósítani mint az egyenletes kenést.

20150507_090643 20150507_090639 20150507_082027 20150507_082024 másolata 20150507_082007 másolata

Ez után következett a szürke lazúr:

20150507_081954 másolata 20150507_081959 másolata 20150507_082003 másolata

És ez került a falra mint burkolat és a helyén így néz ki:

SAM_2644 SAM_2645 SAM_2646

Na és a bontott deszka?

Végül raklapokat szedtem szét, kotorásztam az udvaron, a farakáson és találtam egy -két szál deszkát a raklapos deszkákhoz.  Azt azért el kell mondanom, hogy a raklap szétszedés embertelen munka!!! – begyógyult szögek, hasadó deszkák- ez lehet hogy tényleg csak a neten látszik egyszerű mutatványnak- ne de megbirkóztam vele (több kevesebb férfi segítséggel- Köszi Ábel!), majd  csiszolás, lazúr és a helyszíni felszerelés. Ezek mind egymás után, mindezek során a tapasztalatokon túl megannyi szálkával lettem gazdagabb. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért lehetetlen küldetés bontott deszkára bukkanni. Nagyon melós újrahasznosítani. Kevésbé munkaigényes az új anyag felhasználása. Na de éljen a környezettudatosság! Ide veled bontott deszka!

20150422_154159 20150422_154205 másolata 20150422_154210 másolata SAM_2613 SAM_2614

Folytatása következik…

Nézzük mivel is kezdjük ?

A lakásfelújítás nem egyszerű dolog. Egyrészt nem árt ha tudjuk hogy mit akarunk, mikorra akarjuk és nagyon fontos hogy tudjuk kivel karjuk. Így máris megérkeztünk az egyik nehéz kérdéshez. Hogyan válasszuk ki a megfelelő szakit? A választás során több szempont alapján dönthetünk. Egyrészt választhatjuk azt akit már régóta ismerünk, akiben megbízunk, aki már dolgozott nekünk és meg voltunk vele elégedve. Választhatunk ismeretlenül is mondjuk internetes keresés alapján, referenciák alapján, és választhatjuk az ismerősünket/rokonunkat/barátunkat is. Bárhogyan is döntünk nagyon fontos, hogy mielőtt egyetlen kapavágás is történik legyen a kezünkben árajánlat, vagy szerződés. Még akkor is, ha ismerőssel dolgozunk. Ha jó a kapcsolat akkor annál inkább, és éppen azért, hogy az is maradjon. Az árajánlat, vagy a szerződés minden fontos munkanemet tartalmaz, így nem érhet meglepetés senkit. Ha nincs “befutó” biztos mesterünk akkor érdemes több helyről is ajánlatot kérni, mert lehetnek különbségek. A bevett gyakorlat szerint 3 ajánlatra szükség van, hogy tudjon az ember dönteni.

Ezeken egyrészt már túl vagyok. Az épületgépész csapat már egy korábban kipróbált csapat, megbízható, és szakmailag is magas színvonalat képviselő társaság. Ugyanezt tudom elmondani a nyílászárós csapatról is. A villany még mindig vagy már megint kérdés. Ez most is leveri a biztosítékot hogy stílszerű legyek. Na de nem adjuk fel.

Annál is inkább mert a bontási munkákkal már megvagyunk.

Íme: Padló fölszedve, csempe leverve…

SAM_2249 másolata SAM_2250 másolata SAM_2252 másolata SAM_2253 SAM_2255

Természetesen ezzel párhuzamosan folyik a tervezgetés, amiről a következőkben mutatok gondolatébresztő enteriőröket.

 

Akasztják a hóhért.

A blog írás akkor ötlött fel bennem, amikor egy budapesti kis belvárosi lakás felújításába kezdtem. Akkor már körvonalazódott bennem, hogy a hobbiból talán hivatás lesz, és ezt az idő beigazolta, kijártam a lakberendező iskolát. És most íme itt egy új kihívás, egy újabb lakás felújítás. A- Z ig. Akkor amikor az első lakást csináltam leginkább az intuíciókra hagyatkoztam meg azokra az ismeretekre, amiket innen – onnan összecsipegettem. Most viszont már mint képzett lakberendező kezdek hozzá. A különbség a kettő között csak annyi, hogy most nagyobb a nyomás: nem hibázhatok. A képzés persze jó dolog, valamiféle rendszer alakul ki az ember fejében azokról az ismeretekről amit már addig is tudott, plusz néhány új dolog. Persze annak akinek nincs valamilyen műszaki előképzettsége, annak jóval több új információt tartogat egy ilyen iskola. De ennél a szakmánál is mint minden másnál a legtöbbet mégis a gyakorlat jelenti, és a tapasztalat.

De miért mondom hogy akasztják a hóhért? Azért mert ilyenkor amikor van egy új feladat, kihívás én is ott vagyok ahol a megrendelők is szoktak lenni: Milyen legyen ha majd kész lesz. Rengeteg dolog tetszik, szeretnék sok mindent megvalósítani, de egy ekkora kicsi lakásnál azért nem fér bele minden. tartogatni kell az ötletekből a következő feladatra 🙂Lakberendezo-web

Na de akkor kezdjünk is hozzá. A lakás egy egy szobás 30 m2-es kis garzon, pöttöm fürdőszobával, kicsit jobb mérető konyhával és ami a gyöngyszem ebben a lakásban, a konyhából nyílik egy világos, fedett, de mégis kültéri bevilágító “udvar”, a maga majdnem 3 m2-ével egy kis plusz csoda a belvárosban.

Na akkor először néhány fotó a kiindulási állapotról:

Ez a szoba, ami egy belső udvarra néz.

SAM_1965 SAM_1966

Ez az előszoba, ami egy légtérben van a konyhával, de mégis kicsit elszeparálva.

SAM_1973SAM_1969

Ez a konyha, ahonnan ki lehet menni a bevilágító “udvarra”.

SAM_1971  SAM_1974

Íme a kis gyöngyszem:

SAM_1975 SAM_1977 SAM_1978

És a pöttömnyi fürdő:

SAM_1983 SAM_1985 SAM_1987

Ezek a kiindulási állapotok. A következőkben lépésről lépésre írom majd meg a terezgetés, és a kivitelezés minden egyes fázisát, de nem most. Mindent a maga idejében!

 

MIBE VÁGTAM A FEJSZÉMET?!

Nagyon sok bútor felújításról szóló oldalt, kis videót néztem már és kedvet kaptam az alkotáshoz. Na meg persze a nagylány is reklamált, mert a szobájában egy sötét (fekete-barna) komód volt, és nem győzte a portörlést- így új komódért kiáltott.  Tehát  megfogalmazódott az igény, “és az sem árt ha nagyobb, több fiókos” – ez volt a kérés.

Így az alkotási kedv, és az igény összetalálkozott, és volt egy komód, amit már jó régóta mostohaként rakosgattunk ide -oda, mert nem illett már sehová, de kidobni sajnáltam. Így Ő lett az alkotásom tárgya:

1 2 3  

A szobában a többi bútor fehér, vagy van olyan bútor is, ami fekete-barnával van kombinálva. Így ez a komód fehérre lesz lefestve.

Elmentem a festékboltba és olyan festéket vettem, ami kifejezetten bútorra való. Alapvetően az is egy zománc festék, de jóval nagyobb a kopásállósága, és nagyobb a rugalmassága, így kevésbé sérülékeny. Úgyhogy ha olyan bútort festettek át, ami használatban van (asztal, polc szék) akkor  mindenképpen érdemes, bár nem olcsó. Viszont nagyon kiadós. Olyan sűrű mint a tejföl.

Szóval nekiestem, leszedtem a fogantyúkat, és egy nagyon finom csiszoló vászonnal átdörgöltem, inkább csak az esetleges piszok eltávolítása miatt.

5  4  

Portalanítás után nekiláttam a festésnek. Mint mondtam nagyon sűrű a festék, így nem folyt meg egyáltalán.

Először a tetejét majd a többi részt festettem le. Kevés festéket vettem az ecsetre, és úgy kentem, hogy a fa erezete még egy kicsit átüt.

6 7 8

Amíg a komód szárad, addig elővettem a fogantyúkat. Először le akartam cserélni, de nem igazán találtam kedvemre valót, ami nem került volna egy vagyonba. Így elővettem az eredeti fogantyúkat, gondoltam mielőtt egy újabb komód árát költöm fogantyúra- (kis túlzással) adok egy esélyt a régieknek. Egy cipős doboz  tetejére csavaroztam rá és lefújtam króm színű festék spray-vel.

9                       10  

Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer a komódot, de így jobban tetszett. A lányka szobájában türkiz virág mintás tapéta van, így adta magát, hogy türkizzel díszítsük a komódot. És itt jött le a pillanat, amikor azt mondom, hogy le ment az eszem. Mert hát hiába vannak tapasztalt okosabb emberek miért is hallgatnánk rájuk? Aki próbálkozott már a gumihengeres festékkel az tudja hogy nagyon nehéz vele pontosan szép munkát végezni. Nem véletlenül kell ezt megfelelő gyakorlattal bíró szakemberre bízni. Na de nekem semmi nem lehetetlen. Egyszer már sikerült, egy kis falfelületen, most miért ne sikerülne?

Úgyhogy kimaszkoltam azt a két sávot, amiben a henger minta fut majd. (Én csak egyet szerettem volna, de a leány nem szereti az asszimmetriát)

12 És jött a festéktartály, beleöntöttem a zománcfestéket- Itt fontos megjegyezni, ha mindenképpen ki akarjátok próbálni, mindenképpen vizes bázisú festéket válasszatok! Én is azt választottam, így legalább a szerszámok tisztítása nem volt nehéz. Szóval összeszereltem a hengert, és gondoltam naívan, hogy két csíkot végiggurítani gyerekjáték. Hát nem az. A komód felülete sima, nincs tapadása. A zománc festék szintén síma, nem szemcsés, így annak sincs tapadása, és ahogy gurítani kezdtem, a henger ahelyett hogy gurult volna, szépen elkezdett csúszni a felületen. Na innen volt nem gyerekjáték. Egyik kezemmel próbáltam a felülethez nyomni a hengert, a másikkal pedig szépen lassan tekertem, hogy ne csússzon. 13 14 A kezdeti ijedség után azért nem volt az olyan ördöngős, csak kicsit lassú. Így szépen lekészült a két díszítő csík. 19 17 16 15 Aztán amikor megszáradt a minta, maszkoló szalagokat eltávolítottam, és felcsavaroztuk a fogantyúkat, és végül bekerült a helyére. 24 22 21

Most a teljes szobát nem tudom megmutatni- túl sok a személyes holmi, és nem kaptam rá engedélyt. De nagyon helyes lett ez a régi darab kicsit felturbózva, és hasznos is lesz, mert jóval nagyobb és nem annyira porérzékeny.

Nos, ez a kis munkám is jó példa arra, hogy nem kell kidobni, ha meguntuk, nem kell megijedni, ha valami gubanc van, mert mi bajunk lehet? Mégis kidobjuk? Vagy újra kell festeni? A második úgyis mindig jobban sikerül. Abban viszont tapasztalt kollégáimnak igazat kell adnom: bútorok mintázásához könnyebb megoldás a stencilezés. Bár azt még nem próbáltam. De ami késik nem múlik……

 

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK KÖZBEN

 

Mondhatnám, hogy az utolsó simítások után, de sajnos még mindig nem tartunk ott. A lámpák még hiányoznak, bár már a fürdőszobait kiválasztottam, az étkezőbe készítettem egyet és még két lámpát készítettem, egyet a nappaliba és egyet az előtérbe, de ezek még nincsenek felrakva. A lényegesebb dolgok elkészültek most mutatok még fotókat a kész állapotról. Majd a lámpakészítést is megmutatom.

 

 

 Itt van a konyha helye kialakítva. Minden  géphez a szükséges kiállásokkal csatlakozókkal.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  Erről az ajtóról még mesélek egy kicsit, jól nézzétek meg.
 

 

 
 Íme a másik saját készítésű lámpám.

 
 
 

 

Ezek a képek a kis galériáról készültek. 

 

 

 

 

 

 

Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.

DUPLÁZZUNK

Folytatva a lakásfelújítási projektet, tovább fűzöm a gondolatokat a kérdésekkel- döntésekkel kapcsolatban. A nagyszobai galéria jól sikerült, szép és praktikus lett. A galárián kialakított kis hálószoba nagyon kellemes lett. Van természetes fény is, meg persze egy kis “csalás” az elválasztó fal nyílásaiban, de mégis szeparált lett. Belülről ez így néz ki. 

 

 

 

 
 
 
 
 
Már csak a lépcső volt a kérdés. Eredetileg a lépcső egy létra szerű feljáró volt, ami nagyon kényelmetlen volt. Eldöntöttük, hogy a lépcső átkerül a másik oldalra, mert ott a fal mellett kényelmes húzott karú lécsőt is el lehet helyezni. Természetesen azért ez sem olyan mint egy normál lépcső, de a lehetőségekhez képest kényelmes. Magát a lépcsőt készen vásároltuk, de a színe nem tettszett, így azt saját kezűleg lazúroztam dió színűre. 
 
 

 

 

A lépcső melletti fal nekem nagyon steril felület volt, tapétázni nem akartam, de gondoltam itt a lehetőség hogy újabb kreatív ötletet valósítsak meg.  
Ha esetleg megtetszett a lámpa amit itt láttok, akkor ne lepődjetek meg, ha nem találjátok meg egyetlen áruházban sem- ez lett a kreatívkodásom végeredménye. (később még mutatok képeket róla)
  

Nos ezzel készen is van a nagy galéria.

 

Miért is lett duplázás a bejegyzésem címe?  Mert itt nem állhattunk meg… kellett még egy galéria. 

 

A nagy belmagasság miatt vétek lett volna nem kihasználni a teret. 
 
Most visszamegyünk kicsit az időben és mutatok pár képet a szétbombázott állapotokról. A lakás bejáratánál ahol korábban a konyha volt, ott egy előszobát alakítottunk ki, egy kis háztartási falfülkével. Mosógép kiállással, és a meleg víz bojler kiállásának helyével. Ebből nyílik a fürdőszoba, ami ahhoz képest hogy egy kicsi lakásról beszélünk, szép tágas lett. A fürdő szoba fölé pedig egy kicsi galéria került.
Ehhez a válaszfalat részben és volt amelyiket egészen el kellett bontanunk. Szétbontottuk a fürdőszobát, nem volt egy szép látvány.

 

 

 

Tömören néhány képben megmutatva erről van szó. 
Itt azért nem volt annyi mozgásterünk sem a korlátot sem a lépcsőt illetően, mert nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. A lécső kicsit meredekebb mint a nagyszobában, mert kisebb a hely, a korlátnál pedig mindenképpen egy áttört szellős megoldásban gondolkodtam, hogy ne alakuljon ki “doboz” hatás. Ez a galéria mindössze 6,5 nm, de úgy gondolom hogy mindenképpen hasznos lehet, és a két galériával a 37 nm-es lakásból máris 56 nm-es lett. 

És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.

 

A lépcső és a korlát acél szerkezetű lett, fa lépcsőlapokkal, amit szintén dió színűre lazúroztam. 
De egyenlőre csak a váz szerkezet látszik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejárati ajtó mögött indul a feljáró, így nincs benne a közlekedési útvonalban. A lépcső alatt pedig elegendő hely van mindenféle dolgok tárolására.
A tapétán lévő bronz szín ihletett arra, hogy a lépcső szerkezetet bronz színűre fessem.
 
Itt még a padló burkolatok nincsenek készen.

 

Azért ez így képekben elmesélve gyors és látványos. Ez persze a valóságban sok sok “újratervezés”, bosszankodás, és fejvakarás mellett történt. Ami nagyon nem könnyítette meg a dolgunkat az az volt, hogy egyetlen derékszög nem található a lakásban. Minden mindennel olyan szöget zár, be, hogy még véletlenül se legyen közte egyetlen 90 fokos sem. Na de ez adja meg a báját a dolognak. Ettől függetlenül az azért elmondható, hogy ez a régi épület még mindig jobban meg van építve, mint egyik másik most épített ház. A válaszfal bontásánál találkoztunk olyan falazással, amit a mai kőművesek talán csak könyvből ismernek. Bár nem akarom a szakikat becsmérelni, lehet hogy egy tanult kőműves tudná, de a sok – magát építési vállalkozónak nevező- kókler nem biztos. És tényleg nem szeretnék megsérteni senkit, és aki tudja hogy szakmailag felkészült és profi, az semmiképpen ne vegye magára, de sajna vannak a piacon ennek az ellenpéldái is bőven. Tapasztalatból tudom. 
Folytatásban következik még a fürdőszoba, és a gépészet.

Mi legyen a ….?

Sziasztok!
Kicsit olyan vagyok mint egy főnix madár. Újra és újra elveszek, majd újjáéledek a hamuból. Viccet félretéve, folytatom a történetet.
Szóval a kérdések sorra:
Mi legyen a galériával?  Kicsit kibontogattuk és bekukkantottunk a burkolat alá hogy lássuk milyen a szerkezete. kicsit aggódtam, mert a felújítás költségeinél nem kalkuláltam a galéria bontásával és újjáépítésével, de ahogy egyre többet láttunk belőle megnyugodtunk, mert stabil, jó alapanyagokból készült, úgyhogy maradhatott, és csak az esztétikával kellett foglalkozni.
Ez megoldódott. Közben az ablakokról is döntés született. Volt egy viszonylag szoros költségvetés a felújításra, így egy kicsit sakkozni kellett. Nagyjából összevetve, a nyílászárók cseréjére szánt összeg elegendő volt, de választanunk kellett, hogy az adott összegből színes két rétegű üvegezésű, vagy fehér de három rétegű üvegezésű nyílászárókat választunk. Mivel az udvarban lévő nyílászárók nem voltak egyértelműen azonosak mint ahogyan azt korábban már írtam, így a színeshez nem kellet ragaszkodni, tehát a jobb energetikájút választottuk. Fehér íves nyílászárók három rétegű üvegezéssel- ez lett a végleges döntés. Persze azért itt is volt némi bosszankodás, mert a vállalkozó aki szállította a nyílászárókat aki felmérte az ablakokat és a párkányokat természetesen nem mérte fel pontosan így a belső párkányok közül egyiknek sem stimmelt a mérete, no de sebaj, készült új párkány.
Szóval a másik nagy kérdés is kipipálva. Bár egy két dolgot azért majd a későbbiekben írok a nyílászárókról hogy hogyan választottunk gyártót, és milyen szempontokat vettünk figyelembe a választásnál, mire kell figyelni stb. De ez agy önálló bejegyzés témája lesz majd  a későbbiekben.
És akkor jött a többi kérdés sorba, vagyis inkább egy időben, mert persze minden mindentől függ.
Miután eldőlt hogy a nagy galéria marad, és az éppen elég nagy egy kis hálószobához, akkor úgy döntöttünk, hogy attól függően hogy az áramszolgáltató mit nyilatkozik, a nagyszobában az “alsó szinten” a galéria alatt alakítjuk ki a konyha helyét,  és az étkezőt meg a nappali funkciót. Így nem a bejáratnál lesz a konyha, mert őszintén szólva nekem nem tetszett, hogy bárki belép a lakásba egyből a konyhában találja magát.
Ezt több szempontból is szerencsétlen megoldásnak találtam.
Egyrészt nem lehet egy fogast egy cipős szekrényt elhelyezni, egyrészt hely sem lett volna neki, másrészt meg mindent átjár az ételszag.
A konyha száműzését választottam gondolva arra is, ha kerékpáros fiatalok, vagy kisgyermekes “babakocsisok” laknak majd a lakásba jó ha a járgányokat be tudják tolni a lakásba ha akarják.
Szóval ahogy osztottam szoroztam arra jutottam, hogy elég hely van bent a nagy szobában egy kis konyha résznek étkezővel és még egy kényelmes kanapé is elfér.
De mit mond az Elmű?
Először villanyszerelőt hívtam nézze meg, hogy egyáltalán mi az amink van, és az elég- e a villanykazános központi fűtéshez és a villanytűzhelyhez és a  sütőhöz, és persze marad e még elegendő kraft a többi dolognak.
Annyira nem örültem amikor kiderült hogy nem elég, hálózatfejlesztést kell kérnünk.
Ezt a sztorit a következő bejegyzésben fogom boncolni.
Addig is néhány kép a nyílászárók bontásáról- beépítéséről. Ez legalább rendben ment. Meg kell mondanom, hogy akik a beépítést végezték nagyon profi munkát végeztek. Külön dicséret jár nekik. A későbbi és persze a korábbi tapasztalataim mondatják velem, hogy az építőiparban igen nehéz egy jó, pontos precíz tisztességes vállalkozót találni. Ők azok voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Step by step

Az utolsó- igen régi- bejegyzésben néhány kérdést felvázoltam, hogy mik is merültek fel már az első pillanatban. Ahhoz, hogy minden összeálljon, mégiscsak azt kellett először tisztázni, hogy mi legyen a funkciókkal. 

Mivel kicsi a lakás nagyon sok lehetőség nincs, de azért hozzuk ki belőle amit csak lehet. Mindahhoz azonban hogy ezt el lehessen dönteni, több mindent is tisztázni kellett, így például azt, hogy a nagy szobában lévő galéria maradhat -e, megfelelő -e a szerkezete? 
A másik kérdés, amiben nagyon hamar kellett döntenünk, a gépészet, és azon belül is a fűtési  rendszer. Mint írtam, a gázfűtés korszerűsítése némi nehézségbe ütközött, így maradt a villamos fűtés. De azt gondoltuk ha már a fűtés villamos energiával működik, akkor nagyobb a mozgásterünk ami a konyha áthelyezését illeti. Mert akkor nem maradunk a gáztűzhelynél, hanem legyen villanytűzhely és akkor viszont változhatnak a helyiségek funkciói. De persze ez sem olyan egyértelmű, mert mielőtt még ezt a döntést véglegesítettük volna, természetesen egyeztetnünk kellett az áramszolgáltatóval, hogy a villamosenergia igényünket ki tudják -e szolgálni, és ha igen akkor milyen formában. Na ez volt az a pont, ahol a kálvária elkezdődött. Őszintén szólva, amikor másoktól hallottam ehhez hasonló sztorit, arra gondoltam magamban hogy az azért mégsem biztos hogy túlzásoktól mentes a sztori. Most már bizton állíthatom: de igen. Nem kell túlozni, a közműszolgáltatók tényleg kényük kedvük szerint teszik velünk amihez éppen kedvük van, és túl sok választási lehetőségünk nem marad, mint szépen elkullogni és várni egy szebb napot. 
Tehát amikor ez a kérdés felmerült, akkor kb. október volt. Ma már március vége van, és még mindig nem zárult le az ügy, úgyhogy ezt a témát fogom még feszegetni, és én mondom elolvasni is érdemes, mert tanulni lehet belőle. 
Szóval jöttek a kérdések szépen sorba, amelyeken lépésről lépésre kellett túljutni: 
Mi legyen a galériával? 
Mi legyen a funkciókkal? 
Mi legyen a nyílászárókkal? 
Mit bontsunk, mi maradjon?
Legyen -e új galéria?
 
Most megmutatom az eredeti alaprajzot, ez volt a kiindulási pont. A többit a folytatásban…..