Beküldve:

Akasztják a hóhért.

A blog írás akkor ötlött fel bennem, amikor egy budapesti kis belvárosi lakás felújításába kezdtem. Akkor már körvonalazódott bennem, hogy a hobbiból talán hivatás lesz, és ezt az idő beigazolta, kijártam a lakberendező iskolát. És most íme itt egy új kihívás, egy újabb lakás felújítás. A- Z ig. Akkor amikor az első lakást csináltam leginkább az intuíciókra hagyatkoztam meg azokra az ismeretekre, amiket innen – onnan összecsipegettem. Most viszont már mint képzett lakberendező kezdek hozzá. A különbség a kettő között csak annyi, hogy most nagyobb a nyomás: nem hibázhatok. A képzés persze jó dolog, valamiféle rendszer alakul ki az ember fejében azokról az ismeretekről amit már addig is tudott, plusz néhány új dolog. Persze annak akinek nincs valamilyen műszaki előképzettsége, annak jóval több új információt tartogat egy ilyen iskola. De ennél a szakmánál is mint minden másnál a legtöbbet mégis a gyakorlat jelenti, és a tapasztalat.

De miért mondom hogy akasztják a hóhért? Azért mert ilyenkor amikor van egy új feladat, kihívás én is ott vagyok ahol a megrendelők is szoktak lenni: Milyen legyen ha majd kész lesz. Rengeteg dolog tetszik, szeretnék sok mindent megvalósítani, de egy ekkora kicsi lakásnál azért nem fér bele minden. tartogatni kell az ötletekből a következő feladatra 🙂Lakberendezo-web

Na de akkor kezdjünk is hozzá. A lakás egy egy szobás 30 m2-es kis garzon, pöttöm fürdőszobával, kicsit jobb mérető konyhával és ami a gyöngyszem ebben a lakásban, a konyhából nyílik egy világos, fedett, de mégis kültéri bevilágító “udvar”, a maga majdnem 3 m2-ével egy kis plusz csoda a belvárosban.

Na akkor először néhány fotó a kiindulási állapotról:

Ez a szoba, ami egy belső udvarra néz.

SAM_1965 SAM_1966

Ez az előszoba, ami egy légtérben van a konyhával, de mégis kicsit elszeparálva.

SAM_1973SAM_1969

Ez a konyha, ahonnan ki lehet menni a bevilágító “udvarra”.

SAM_1971  SAM_1974

Íme a kis gyöngyszem:

SAM_1975 SAM_1977 SAM_1978

És a pöttömnyi fürdő:

SAM_1983 SAM_1985 SAM_1987

Ezek a kiindulási állapotok. A következőkben lépésről lépésre írom majd meg a terezgetés, és a kivitelezés minden egyes fázisát, de nem most. Mindent a maga idejében!

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK KÖZBEN

 

Mondhatnám, hogy az utolsó simítások után, de sajnos még mindig nem tartunk ott. A lámpák még hiányoznak, bár már a fürdőszobait kiválasztottam, az étkezőbe készítettem egyet és még két lámpát készítettem, egyet a nappaliba és egyet az előtérbe, de ezek még nincsenek felrakva. A lényegesebb dolgok elkészültek most mutatok még fotókat a kész állapotról. Majd a lámpakészítést is megmutatom.

 

 

 Itt van a konyha helye kialakítva. Minden  géphez a szükséges kiállásokkal csatlakozókkal.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  Erről az ajtóról még mesélek egy kicsit, jól nézzétek meg.
 

 

 
 Íme a másik saját készítésű lámpám.

 
 
 

 

Ezek a képek a kis galériáról készültek. 

 

 

 

 

 

 

Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

DUPLÁZZUNK

Folytatva a lakásfelújítási projektet, tovább fűzöm a gondolatokat a kérdésekkel- döntésekkel kapcsolatban. A nagyszobai galéria jól sikerült, szép és praktikus lett. A galárián kialakított kis hálószoba nagyon kellemes lett. Van természetes fény is, meg persze egy kis “csalás” az elválasztó fal nyílásaiban, de mégis szeparált lett. Belülről ez így néz ki. 

 

 

 

 
 
 
 
 
Már csak a lépcső volt a kérdés. Eredetileg a lépcső egy létra szerű feljáró volt, ami nagyon kényelmetlen volt. Eldöntöttük, hogy a lépcső átkerül a másik oldalra, mert ott a fal mellett kényelmes húzott karú lécsőt is el lehet helyezni. Természetesen azért ez sem olyan mint egy normál lépcső, de a lehetőségekhez képest kényelmes. Magát a lépcsőt készen vásároltuk, de a színe nem tettszett, így azt saját kezűleg lazúroztam dió színűre. 
 
 

 

 

A lépcső melletti fal nekem nagyon steril felület volt, tapétázni nem akartam, de gondoltam itt a lehetőség hogy újabb kreatív ötletet valósítsak meg.  
Ha esetleg megtetszett a lámpa amit itt láttok, akkor ne lepődjetek meg, ha nem találjátok meg egyetlen áruházban sem- ez lett a kreatívkodásom végeredménye. (később még mutatok képeket róla)
  

Nos ezzel készen is van a nagy galéria.

 

Miért is lett duplázás a bejegyzésem címe?  Mert itt nem állhattunk meg… kellett még egy galéria. 

 

A nagy belmagasság miatt vétek lett volna nem kihasználni a teret. 
 
Most visszamegyünk kicsit az időben és mutatok pár képet a szétbombázott állapotokról. A lakás bejáratánál ahol korábban a konyha volt, ott egy előszobát alakítottunk ki, egy kis háztartási falfülkével. Mosógép kiállással, és a meleg víz bojler kiállásának helyével. Ebből nyílik a fürdőszoba, ami ahhoz képest hogy egy kicsi lakásról beszélünk, szép tágas lett. A fürdő szoba fölé pedig egy kicsi galéria került.
Ehhez a válaszfalat részben és volt amelyiket egészen el kellett bontanunk. Szétbontottuk a fürdőszobát, nem volt egy szép látvány.

 

 

 

Tömören néhány képben megmutatva erről van szó. 
Itt azért nem volt annyi mozgásterünk sem a korlátot sem a lépcsőt illetően, mert nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. A lécső kicsit meredekebb mint a nagyszobában, mert kisebb a hely, a korlátnál pedig mindenképpen egy áttört szellős megoldásban gondolkodtam, hogy ne alakuljon ki “doboz” hatás. Ez a galéria mindössze 6,5 nm, de úgy gondolom hogy mindenképpen hasznos lehet, és a két galériával a 37 nm-es lakásból máris 56 nm-es lett. 

És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.

 

A lépcső és a korlát acél szerkezetű lett, fa lépcsőlapokkal, amit szintén dió színűre lazúroztam. 
De egyenlőre csak a váz szerkezet látszik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejárati ajtó mögött indul a feljáró, így nincs benne a közlekedési útvonalban. A lépcső alatt pedig elegendő hely van mindenféle dolgok tárolására.
A tapétán lévő bronz szín ihletett arra, hogy a lépcső szerkezetet bronz színűre fessem.
 
Itt még a padló burkolatok nincsenek készen.

 

Azért ez így képekben elmesélve gyors és látványos. Ez persze a valóságban sok sok “újratervezés”, bosszankodás, és fejvakarás mellett történt. Ami nagyon nem könnyítette meg a dolgunkat az az volt, hogy egyetlen derékszög nem található a lakásban. Minden mindennel olyan szöget zár, be, hogy még véletlenül se legyen közte egyetlen 90 fokos sem. Na de ez adja meg a báját a dolognak. Ettől függetlenül az azért elmondható, hogy ez a régi épület még mindig jobban meg van építve, mint egyik másik most épített ház. A válaszfal bontásánál találkoztunk olyan falazással, amit a mai kőművesek talán csak könyvből ismernek. Bár nem akarom a szakikat becsmérelni, lehet hogy egy tanult kőműves tudná, de a sok – magát építési vállalkozónak nevező- kókler nem biztos. És tényleg nem szeretnék megsérteni senkit, és aki tudja hogy szakmailag felkészült és profi, az semmiképpen ne vegye magára, de sajna vannak a piacon ennek az ellenpéldái is bőven. Tapasztalatból tudom. 
Folytatásban következik még a fürdőszoba, és a gépészet.

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Mi legyen a ….?

Sziasztok!
Kicsit olyan vagyok mint egy főnix madár. Újra és újra elveszek, majd újjáéledek a hamuból. Viccet félretéve, folytatom a történetet.
Szóval a kérdések sorra:
Mi legyen a galériával?  Kicsit kibontogattuk és bekukkantottunk a burkolat alá hogy lássuk milyen a szerkezete. kicsit aggódtam, mert a felújítás költségeinél nem kalkuláltam a galéria bontásával és újjáépítésével, de ahogy egyre többet láttunk belőle megnyugodtunk, mert stabil, jó alapanyagokból készült, úgyhogy maradhatott, és csak az esztétikával kellett foglalkozni.
Ez megoldódott. Közben az ablakokról is döntés született. Volt egy viszonylag szoros költségvetés a felújításra, így egy kicsit sakkozni kellett. Nagyjából összevetve, a nyílászárók cseréjére szánt összeg elegendő volt, de választanunk kellett, hogy az adott összegből színes két rétegű üvegezésű, vagy fehér de három rétegű üvegezésű nyílászárókat választunk. Mivel az udvarban lévő nyílászárók nem voltak egyértelműen azonosak mint ahogyan azt korábban már írtam, így a színeshez nem kellet ragaszkodni, tehát a jobb energetikájút választottuk. Fehér íves nyílászárók három rétegű üvegezéssel- ez lett a végleges döntés. Persze azért itt is volt némi bosszankodás, mert a vállalkozó aki szállította a nyílászárókat aki felmérte az ablakokat és a párkányokat természetesen nem mérte fel pontosan így a belső párkányok közül egyiknek sem stimmelt a mérete, no de sebaj, készült új párkány.
Szóval a másik nagy kérdés is kipipálva. Bár egy két dolgot azért majd a későbbiekben írok a nyílászárókról hogy hogyan választottunk gyártót, és milyen szempontokat vettünk figyelembe a választásnál, mire kell figyelni stb. De ez agy önálló bejegyzés témája lesz majd  a későbbiekben.
És akkor jött a többi kérdés sorba, vagyis inkább egy időben, mert persze minden mindentől függ.
Miután eldőlt hogy a nagy galéria marad, és az éppen elég nagy egy kis hálószobához, akkor úgy döntöttünk, hogy attól függően hogy az áramszolgáltató mit nyilatkozik, a nagyszobában az “alsó szinten” a galéria alatt alakítjuk ki a konyha helyét,  és az étkezőt meg a nappali funkciót. Így nem a bejáratnál lesz a konyha, mert őszintén szólva nekem nem tetszett, hogy bárki belép a lakásba egyből a konyhában találja magát.
Ezt több szempontból is szerencsétlen megoldásnak találtam.
Egyrészt nem lehet egy fogast egy cipős szekrényt elhelyezni, egyrészt hely sem lett volna neki, másrészt meg mindent átjár az ételszag.
A konyha száműzését választottam gondolva arra is, ha kerékpáros fiatalok, vagy kisgyermekes “babakocsisok” laknak majd a lakásba jó ha a járgányokat be tudják tolni a lakásba ha akarják.
Szóval ahogy osztottam szoroztam arra jutottam, hogy elég hely van bent a nagy szobában egy kis konyha résznek étkezővel és még egy kényelmes kanapé is elfér.
De mit mond az Elmű?
Először villanyszerelőt hívtam nézze meg, hogy egyáltalán mi az amink van, és az elég- e a villanykazános központi fűtéshez és a villanytűzhelyhez és a  sütőhöz, és persze marad e még elegendő kraft a többi dolognak.
Annyira nem örültem amikor kiderült hogy nem elég, hálózatfejlesztést kell kérnünk.
Ezt a sztorit a következő bejegyzésben fogom boncolni.
Addig is néhány kép a nyílászárók bontásáról- beépítéséről. Ez legalább rendben ment. Meg kell mondanom, hogy akik a beépítést végezték nagyon profi munkát végeztek. Külön dicséret jár nekik. A későbbi és persze a korábbi tapasztalataim mondatják velem, hogy az építőiparban igen nehéz egy jó, pontos precíz tisztességes vállalkozót találni. Ők azok voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Step by step

Az utolsó- igen régi- bejegyzésben néhány kérdést felvázoltam, hogy mik is merültek fel már az első pillanatban. Ahhoz, hogy minden összeálljon, mégiscsak azt kellett először tisztázni, hogy mi legyen a funkciókkal. 

Mivel kicsi a lakás nagyon sok lehetőség nincs, de azért hozzuk ki belőle amit csak lehet. Mindahhoz azonban hogy ezt el lehessen dönteni, több mindent is tisztázni kellett, így például azt, hogy a nagy szobában lévő galéria maradhat -e, megfelelő -e a szerkezete? 
A másik kérdés, amiben nagyon hamar kellett döntenünk, a gépészet, és azon belül is a fűtési  rendszer. Mint írtam, a gázfűtés korszerűsítése némi nehézségbe ütközött, így maradt a villamos fűtés. De azt gondoltuk ha már a fűtés villamos energiával működik, akkor nagyobb a mozgásterünk ami a konyha áthelyezését illeti. Mert akkor nem maradunk a gáztűzhelynél, hanem legyen villanytűzhely és akkor viszont változhatnak a helyiségek funkciói. De persze ez sem olyan egyértelmű, mert mielőtt még ezt a döntést véglegesítettük volna, természetesen egyeztetnünk kellett az áramszolgáltatóval, hogy a villamosenergia igényünket ki tudják -e szolgálni, és ha igen akkor milyen formában. Na ez volt az a pont, ahol a kálvária elkezdődött. Őszintén szólva, amikor másoktól hallottam ehhez hasonló sztorit, arra gondoltam magamban hogy az azért mégsem biztos hogy túlzásoktól mentes a sztori. Most már bizton állíthatom: de igen. Nem kell túlozni, a közműszolgáltatók tényleg kényük kedvük szerint teszik velünk amihez éppen kedvük van, és túl sok választási lehetőségünk nem marad, mint szépen elkullogni és várni egy szebb napot. 
Tehát amikor ez a kérdés felmerült, akkor kb. október volt. Ma már március vége van, és még mindig nem zárult le az ügy, úgyhogy ezt a témát fogom még feszegetni, és én mondom elolvasni is érdemes, mert tanulni lehet belőle. 
Szóval jöttek a kérdések szépen sorba, amelyeken lépésről lépésre kellett túljutni: 
Mi legyen a galériával? 
Mi legyen a funkciókkal? 
Mi legyen a nyílászárókkal? 
Mit bontsunk, mi maradjon?
Legyen -e új galéria?
 
Most megmutatom az eredeti alaprajzot, ez volt a kiindulási pont. A többit a folytatásban…..
 
 
 

Hasonló bejegyzések:

Beküldve:

Lakásfelújítás- ahonnan indultam

Üdv Mindenkinek!

Már lassan vége az augusztusnak és igencsak elhanyagoltam hogy újabb tevékenykedéseimet megosszam veletek.
Hol is kezdjem… Ennek a történetnek az előzményei kicsit korábbra nyúlnak vissza.
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy Budapesten egy kis polgári lakás felújításában alkothassak. Elkezdtük keresgetni a megfelelő “alanyt”. A lakás kiválasztásánál több szempont is fontos volt, de három nagyon fontos szempont volt, amit előre tisztáztunk: udvari, földszinti galériázott nem jöhet szóba. …. Keresgettünk hónapokig, és éjszakákat töltöttem a hirdetési portálokon, virtuális sétákat tettem Budapest utcáin, amikor egy ajánlatot kaptunk: “most került a rendszerünkbe a lakás… még nincs a hirdetések között, földszinti, udvari galériázott lakás” Na tessék. De az az igazság, hogy mire ehhez a lakáshoz értünk már túl voltunk pár ijesztő, borzasztó, rémálomba illő agyon galériázott szinte bunker-szerű  lakás megnézésén, amikor már a kapualjban látod, hogy innen nagyon gyorsan ki akarsz majd jönni, úgyhogy azt gondoltuk: “Mit veszíthetünk?”
Innen talán már nem is kell nagyon részletezni a dolgot, mert mi más történhetett volna, minthogy megtetszett a környék, a ház, a lakás jó lehetőségnek kínálkozott. Az épület gyönyörűen fel van újítva,  a belső udvar napos, dézsákban bokrok virágok egyszóval nagyon jó hangulata van. Úgyhogy belevágtunk.
A lakás maga eléggé lepusztult állapotban van, és úgy igazán felújítandó, pont amilyet akartam.
A lakás 37 m2, egy szoba, egy konyha (ami az előszoba is egyben) és a konyhából nyíló fürdőszoba ami meglepően tágas (persze a garzonlakásokban utólag kialakított fürdőkhöz képest)és a fürdőszobából nyíló WC . A belmagasság 4,6 m amit a szobában kihasználva már csináltak egy galériát, de a konyhában és a fürdőben álmennyezet van.
Elkezdődött az agyalás, hogyan kezdjünk hozzá. Egy kicsit felvázolom részletesebben a kérdéseket szépen sorban:
A lakás belmagassága 4,6 m mint említettem úgyhogy elég magas ahhoz, hogy a galéria maradjon, mert tágas hely van fent is és lent is, de nagyon csúnya  és nem tudjuk, hogy mi van a burkolat alatt, és a galériára feljutás sem tetszik: meredek és csúnya na és rossz helyen van.
Másik kérdés, hogy a funkciók  maradjanak vagy hozzányúljunk-e gyökeresen az elrendezéshez?
Bontsuk- e el a konyhai fürdőszobai álmennyezetet és legyen -e még egy galéria?
Volt ami nem volt kérdés- a nyílászárókat ki kell cserélni. De akkor mégiscsak kérdés lett az egyértelmű dologból is: Milyen legyen a nyílászáró? Körbenéztünk kicsit az udvarban máshol hogyan is van ez a dolog. Mit ne mondjak: érdekes megoldásokkal találtam magam szemben.
 Az eredeti nyílászárók sötétbarnára vannak mázolva, és mivel kapcsolt gerébtokos ablakokról beszélünk, a külső ablakszárny íves, a belső ablakszárny szögletes. Próbáltam ellesni, hogy milyen ablakokat és ajtót válasszunk, hogy igazodjunk a többi lakáshoz, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Vannak fa nyílászárók, vannak fehér műanyag nyílászárók, és vannak színes műanyag nyílászárók: Van olyan is, ahol az íves ablaknyílás belső oldalára szögletes ablakokat raktak be. Ez nem a legszebb megoldás. Mindenesetre azt eldöntöttük, hogy íves műanyag ablakok lesznek, azt is eldöntöttük, hogy 3 rétegű üvegezéssel kérjük, abban még nem született döntés, hogy fehér legyen -e vagy színes.
A nagyobb gondot a fűtési rendszer kiválasztása és megvalósítása okozza, ami egy hosszabb lélegzetvételű téma és még nincs meg minden információm hozzá. Annyi biztos a mai jogszabályoknak megfelelő gázkémény nincs a házban, így központi gázfűtés nem lehet. (Vagy ha- igen akkor annak horrorisztikus anyagi vonzata van). Az is biztos, hogy ha a gázrendszerhez hozzányúlunk, akkor gázterv, engedély és a meglévő egyetlen fűtőtest, parapetes gázkonvektor megszüntetésével jár… Végül is nagy baj nincs jön a globális felmelegedés meg minden…..talán fűteni sem kell majd.
Most tehát a kutatás időszakába kerültünk: gazdaságosan üzemeltethető fűtési rendszer tervezés és kialakítás a feladat.
Ez lesz a következő dolog, amivl foglalkozni fogok, addig is néhány fotó a lakásról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 

Hasonló bejegyzések: