Inspiráció, Lakberendezési ötletek, Különleges ízek
Igen ez Őrület! Különleges szőnyegeket kerestem amikor ezekre bukkantam. Nekem azt tanították hogy ne játsszak az étellel. Igyekeztem szót fogadni. Na de erre nem is gondoltam volna, hogy egy étellel így is lehet játszani. És ez is tilos? …. 
És innen már nem volt megállás: Moha a fürdőben, 
Sebtapasz a talpunk alatt: 
Kesztyű szőnyeg és a többiek. 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
Nagyon sok bútor felújításról szóló oldalt, kis videót néztem már és kedvet kaptam az alkotáshoz. Na meg persze a nagylány is reklamált, mert a szobájában egy sötét (fekete-barna) komód volt, és nem győzte a portörlést- így új komódért kiáltott. Tehát megfogalmazódott az igény, “és az sem árt ha nagyobb, több fiókos” – ez volt a kérés.
Így az alkotási kedv, és az igény összetalálkozott, és volt egy komód, amit már jó régóta mostohaként rakosgattunk ide -oda, mert nem illett már sehová, de kidobni sajnáltam. Így Ő lett az alkotásom tárgya:
A szobában a többi bútor fehér, vagy van olyan bútor is, ami fekete-barnával van kombinálva. Így ez a komód fehérre lesz lefestve.
Elmentem a festékboltba és olyan festéket vettem, ami kifejezetten bútorra való. Alapvetően az is egy zománc festék, de jóval nagyobb a kopásállósága, és nagyobb a rugalmassága, így kevésbé sérülékeny. Úgyhogy ha olyan bútort festettek át, ami használatban van (asztal, polc szék) akkor mindenképpen érdemes, bár nem olcsó. Viszont nagyon kiadós. Olyan sűrű mint a tejföl.
Szóval nekiestem, leszedtem a fogantyúkat, és egy nagyon finom csiszoló vászonnal átdörgöltem, inkább csak az esetleges piszok eltávolítása miatt.
Portalanítás után nekiláttam a festésnek. Mint mondtam nagyon sűrű a festék, így nem folyt meg egyáltalán.
Először a tetejét majd a többi részt festettem le. Kevés festéket vettem az ecsetre, és úgy kentem, hogy a fa erezete még egy kicsit átüt.
Amíg a komód szárad, addig elővettem a fogantyúkat. Először le akartam cserélni, de nem igazán találtam kedvemre valót, ami nem került volna egy vagyonba. Így elővettem az eredeti fogantyúkat, gondoltam mielőtt egy újabb komód árát költöm fogantyúra- (kis túlzással) adok egy esélyt a régieknek. Egy cipős doboz tetejére csavaroztam rá és lefújtam króm színű festék spray-vel.
Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer a komódot, de így jobban tetszett. A lányka szobájában türkiz virág mintás tapéta van, így adta magát, hogy türkizzel díszítsük a komódot. És itt jött le a pillanat, amikor azt mondom, hogy le ment az eszem. Mert hát hiába vannak tapasztalt okosabb emberek miért is hallgatnánk rájuk? Aki próbálkozott már a gumihengeres festékkel az tudja hogy nagyon nehéz vele pontosan szép munkát végezni. Nem véletlenül kell ezt megfelelő gyakorlattal bíró szakemberre bízni. Na de nekem semmi nem lehetetlen. Egyszer már sikerült, egy kis falfelületen, most miért ne sikerülne?
Úgyhogy kimaszkoltam azt a két sávot, amiben a henger minta fut majd. (Én csak egyet szerettem volna, de a leány nem szereti az asszimmetriát)
És jött a festéktartály, beleöntöttem a zománcfestéket- Itt fontos megjegyezni, ha mindenképpen ki akarjátok próbálni, mindenképpen vizes bázisú festéket válasszatok! Én is azt választottam, így legalább a szerszámok tisztítása nem volt nehéz. Szóval összeszereltem a hengert, és gondoltam naívan, hogy két csíkot végiggurítani gyerekjáték. Hát nem az. A komód felülete sima, nincs tapadása. A zománc festék szintén síma, nem szemcsés, így annak sincs tapadása, és ahogy gurítani kezdtem, a henger ahelyett hogy gurult volna, szépen elkezdett csúszni a felületen. Na innen volt nem gyerekjáték. Egyik kezemmel próbáltam a felülethez nyomni a hengert, a másikkal pedig szépen lassan tekertem, hogy ne csússzon. 
A kezdeti ijedség után azért nem volt az olyan ördöngős, csak kicsit lassú. Így szépen lekészült a két díszítő csík. 
Aztán amikor megszáradt a minta, maszkoló szalagokat eltávolítottam, és felcsavaroztuk a fogantyúkat, és végül bekerült a helyére. 
Most a teljes szobát nem tudom megmutatni- túl sok a személyes holmi, és nem kaptam rá engedélyt. De nagyon helyes lett ez a régi darab kicsit felturbózva, és hasznos is lesz, mert jóval nagyobb és nem annyira porérzékeny.
Nos, ez a kis munkám is jó példa arra, hogy nem kell kidobni, ha meguntuk, nem kell megijedni, ha valami gubanc van, mert mi bajunk lehet? Mégis kidobjuk? Vagy újra kell festeni? A második úgyis mindig jobban sikerül. Abban viszont tapasztalt kollégáimnak igazat kell adnom: bútorok mintázásához könnyebb megoldás a stencilezés. Bár azt még nem próbáltam. De ami késik nem múlik……
Sziasztok!
A napokban újrahasznosításról írtam bejegyzéseket, és arra gondoltam, hogy megmutatom nektek, hogy én hogyan valósítottam meg azok közül az ötletek közül néhányat.
Van egy kedves kis családbarát nyaraló Balatonszemesen, aminek az udvarát kellett család-barátosítani, kb. nulla forintból. Na jó attól kicsit több volt a ráfordítás, de annak viszont töredéke, ha mindent készen vettem volna.
Kezdjük az ülőkékkel.
Kell egy ismerős gumis, aki örül ha megszabadítjuk néhány használt autógumitól.
Vidám színűek lettek.
Itt már látszik, hogy az ülőkék színe igazodik a nyugágyakhoz.
Aztán OSB lapból készült rá tető, amit szintén rácsavaroztam, és a gumival megegyező színűre festettem. Erre kerül színes párna, hogy kényelmes legyen.
Körbe raktam a szalonna sütőn, így kész a sütögetős hely.
A hinták alá kb 30 cm vastagon homokot terítettünk, hogy ne legyen kemény a talaj. A csavarok és anyák amiket használtunk, meg a kötelek körülbelül 2000 forintba kerültek. Szóval nem nagy költség, és igazán vidám hellyé tehetjük az udvarunkat.
“Nekem a Balaton a Riviéra” szól a dal, de azért valljuk be őszintén, hogy aki nem 25 éves, vagy annál fiatalabb, annak a Balatonról még a Zimmer Ferik időszaka jut eszébe. Retró házak, retró bodegák. Hát ebből itt sincs hiány, és a “pakoljunk be mindent télire”állapot is elég ijesztően hat tavasszal.
Innen indul a másik kis epizódja a családbarátosításnak.
Láthatok a képen szürke műanyag kárpitos székeket. Ez tipikus felnőttnek kicsi, gyereknek nagy szék, de jó stabil, pedig több mint 30 éves. Kidobni nem akartam, de ebben a formában megtartani sem.
Szóval kipakoltam mindent és körülnéztem, mit is tegyek, hogy hangulatos legyen
Közben a székre is meg lett az ötlet. Levágtam a lábaikból annyit, hogy gyerek szék magasságú legyen. Kiszedtem az ülőke részt, és elő az ecseteket. A színes festékkel, amit a gumihoz vettem, lekentem a székeket is.
Az ülőkéket vidám színes mintás viaszos vászonnal húztam be, és a kis asztalra is jutott belőle. Így meg lett a baba étkező.
Na de hol is készül a homoktorta, a sárfőzelékkel?
Először is komfortosítani kell a helyet. És mi lehetne alkalmasabb egy retró bodegában erre, mit a henger minta?
Nem régen vettem a vaterán egy festő henger készletet. Nagyon örültem, hogy sikerült hozzá jutnom ilyen hengerekhez. Persze azt hittem, hogy ez egy egyszerű művelet. Tévedtem.
Na de nem nagy baj, ha nem tökéletes, mégiscsak konyhásabb lett a hangulata
Zománcos tál a lukba- mint mosogató tálca, néhány színes konyhai eszköz fali sínre akasztva, pöttyös zománcos edények, és meg is van a konyha.
A játékokat egy lefestett gyümölcsös ládikába tettük. Így rendben is tarthatóak.
Hát így történt egy nyaraló család-barátosítása. Vannak még ötleteim a jövő nyári szezonra is, de azt majd akkor, ha meg is valósul.
Íme a másik saját készítésű lámpám.
Ezek a képek a kis galériáról készültek.
Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.
Nos ezzel készen is van a nagy galéria.
És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.
Sziasztok!
Ma eljött a folytatás napja.
Ez ilyen a valóságban is…. sötét. Persze csak este.
Az olvasólámpák azért besegítenek és van még egy tartalék megoldás a tarsolyomban, de annak a megvalósítása még várat magára, de lesz még fény!!!
Egy két ötlet a bazárokra: a hol legyenek a fülbevalók és a nyakláncok kérdést én így oldottam meg: Volt egy régi fényképkeretem, amiből kitört az üveg. Régóta rakosgattam már, mert tudtam, hogy valamit akarok majd kezdeni vele, de nem tudtam, hogy mit, és akkor jött az ötlet: Virágkötöző hullámos vékony rézdrótot feszítettem ki a keret széleihez és erre tudom akasztani a fülbevalókat. A falat nem bántja, mert korábbi tapasztalataim alapján egy nagyon jó festéket választottam a falra, olyat ami akril alapú, kicsit “rugalmas” selyemfényű festék, így nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik.
Szóval így került kabát a gombra, fülbevaló a drótra, és puha meleg hangulat a hálószobába…. Jó éjszakát!
Sziasztok mindenkinek!
Mára szedtem össze a bátorságomat és gondolataimat, hogy ismét jelentkezzem. Szükség van bátorságra is, ha az ember ország-világ elé tárja ki a gondolatait, dolgait. Elég jó lehet ez az “ország-világ” számára? De úgy döntöttem, nem fogom eldönteni helyettetek… döntsétek el Ti magatok. Elég jó -e ez Nektek?!
Lakberendezősdivel kezdem ma, mert ez az ami most a leginkább foglalkoztat. Egy korábbi munkám kapcsán merült fel a kérdés, hogy ezzel kicsit többet kellene foglalkoznom.
Nézegettem sok-sok lakberendezéssel kapcsolatos weboldalt, blogot és mindenféle bejegyzéseket, és egy idő után már mindet egyformának láttam. Vagy a nagyon divatos letisztult (és drága) minimál, vagy földszínekbe bújtatott modern, vagy a tarka kissé káoszos eklektika, vagy romantika. És még mindenhol újrahasznosítás raklapból ez, raklapból az stb… Persze sok-sok hasznos ötlet, és gondolatébresztő, de valahogy nem is tudja az ember, hogy a megvalósításhoz hogyan is kezdjen hozzá.
Valahogy így kezdem én is a hálószoba felújításhoz. Számoltam, osztottam szoroztam és nekivágtam. Először volt a fejemben egy hangulat, amit szerettem volna megvalósítani és már csak a megfelelő anyagokat kellett megtalálnom hozzá. És akkor rátaláltam az igazira….
Mindeközben agyaltam azon, hogy milyen formában valósítsam meg az elképzelt hangulatot.
Most megosztok veletek néhány fotót, ami a kezdetektől a befejezésig készítettem.
Ez volt a kezdet.
Bár az eredeti berendezés nem látszik, az ágy és az éjjeli szekrénynek használt komódok adottak voltak. Antik fenyő, így azért a stílus elég behatárolt volt, de én ezt nem bánom, szeretem ha van valami kiindulási pont.
Szóval semmi extra. Szoba ajtóval ablakkal, mennyezetről lelógó lámpával.
Abban biztos voltam, hogy nem ezt akarom.
Egy kicsit izgalmasabbá akartam tenni az egészet… legyen álmennyezet, na jó, de akkor csak az ágy fölött. Ez így gondolatban tettszett. De az az igazság, hogy a komódok elég nagyok és nagyon belógtak az ágy mellé és ez nem tettszett, így az ágy szélességében előtétfalat is csináltunk, így a két komódnak kialakult egy-egy kis falfülke.
Íme a váz:
 |
 Itt látszik, hogy ahol régen az ágy volt, ott volt egy konnektor, onnan működtek az olvasólámpák nem túl gusztusos vezetéken lévő billenőkapcsolókkal, (amit éjjel a sötétben lehet tapogatva keresni végig a madzag mentén) meg elosztós hosszabbítóval a telefontöltő és a rádiós ébresztőóra miatt. Na ez sem nagyon tettszett. Adta magát a dolog, ha már falfülke a komódnak, akkor legyen két oldalon kapcsoló és konnektor így nem kellenek a lógós madzagok. |
 |
| Ennek a villanynak lesz még jelentősége! |
