Nekem kevés is elég. Sokat gondolkodtam már ezen, hogy hol húzódik a határ a boldogság és az elégedettség között, mert a kettő szoros rokonságban van egymással. Ha kitűzök magam elé egy napi ütemtervet a tennivalókkal, és csak néhány dolog marad el, akkor elégedett vagyok, de azért ez még nem tölt el boldogsággal. Ha a férjemtől kedves bókot kapok, vagy a gyerekek azt írják nekem anyák napján hogy “te vagy a legjobb anyuka” akkor boldog vagyok. Ne ijedjetek meg, nem akarok átnyergelni a lélekápolás szakterületére, de ahhoz hogy értsétek azt hogy mit érzek amikor boldogságról beszélek ezt a kis kitérőt meg kellett tennem.
Szóval mi kell a boldogsághoz (a bókokon túl)? Természetesen valami alkotás. Az hogy valami szikra kipattan a fejemben és hozzá a késztetés, hogy ezt végig kell csinálni, meg kell valósítani. Sokszor persze kevés vagyok a megvalósításhoz, akkor jönnek a barátok, ismerősök és mindenki aki segíteni tud a megvalósításban.
Most két dolgot mutatok meg ami nagyon nagy öröm volt számomra, hogy pontosan úgy készültek el, ahogyan annak az ötlete a fejemben megszületett. A megvalósításért köszönet Babodi Zolinak, Papp Lacinak, Gál Iminek. KÖSZI!!!!!
Az első dolog amit megmutatok az egy bárszék.
A lakásba kerestem bárszéket, ami passzolna az “újrahasznosított” deszkákhoz, de sehol nem találtam olyat, amire gondoltam. Szereztem hát két hajlított támlájú kiselejtezett iskolai széket, aminek az új lábakat Laci készítette el. Íme a végeredmény:
A másik dolog ami sok dilemmát okozott az a belső ajtó kérdése. Miből legyen, hogyan működjön. Talán egyszerűbb és olcsóbb is lett volna, ha a kereskedelmi forgalomban kapható belső ajtókat választom. De egyiket sem találtam elég jónak. Így jutottam el a deszka ajtókig, és a görgős szerkezetig. Sokféle kérdés merült fel a kivitelezés során: nem lesz – e hangos ha gördül, hányas lemezből hajtsuk le a sínt, hogyan oldjuk meg, hpgy ne tudjon “kiugrani” a sínből stb stb. Sok kérdés, sok ötletelés, és íme a végeredmény:
Imi az ajtólapokat készítette el borovi fenyőből. A lazúrozást én csináltam úgy ahogyan a deszka burkolatnál. Sötét alap rá szürke lazúr:
És hogy néz ki mindez a helyén a vasalatokkal görgőkkel? Zoli keze munkáját dicséri:
A fürdőben:
És az előtérben:
A végeredményt látni, megfogni, használni… nekem ez is boldogság.
