Egy őrült nő esete…

Egy őrült nő esete a két lábon álló mesterekkel.

Többször is megmosolyogtak a munkák során, amit már egész jól viselek. A legtöbb “megmosolygást” a bontott deszka kapcsán sikerült begyűjtenem.

A lakásban több helyen is szeretnék bontott deszka burkolatot használni, és azt gondoltam, hogy ez azért nem egy megoldhatatlan feladat. De most még mindig úgy tűnik hogy igen. Ám mivel nem vagyok az a feladós fajta, ezért még futok néhány kört- gondoltam.

A minap jöttem haza az autópályán és egy olyan telephelyet láttam ahol voltak bontott építőanyagok. Nagyon megörültem, mert tudni véltem, hogy melyik telephely az. Odamentem másnap, már éreztem az orromban a bontott deszka illatát, és lelkes voltam. A telephelynél már a kapuban találkoztam a tulajdonossal, és felvázoltam neki a jövetelelem célját. “Jó napot!Bontott deszkát szeretnék venni.” mondtam én, mire ő felvilágosított, hogy ezen a telephelyen nincs bontott deszka és nem is tudja hogy hol kaphatnék. “Zsaluzni kellene?” kérdezte Ő, mire ragyogó szemekkel mesélem el neki, hogy igazából falburkolatot szeretnék készíteni belőle. Nagyon sajnálom, hogy azt az arckifejezést nem tudom nektek bemutatni amit akkor sikerült a manus arcára csalnom. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy most szabadultam valami elmegyógyintézetből, vagy valami kandi kamerás vagyok-e, de a szája sarkában meghúzódó mosolyól biztosra vettem hogy bolondnak néz.

Az asztalos fiú is csak bazsalyogott a bajsza alatt,amikor ecseteltem neki a bontott deszkához fűződő viszonyomat,  gondolta, majdcsak észhez tér ez a némber és akkor nem akar ilyen bolondságot.

A festő is kérdezte, hogy mi lesz azon a falfelületen, mikor mondtam neki, hogy bontott deszka burkolat akkor csak annyit mondott a szemöldökét felhúzva: “hát te tudod”.

Szóval így jártam – én nem anyátokkal, hanem a bontott deszkával.

De én tudom hogy nem vagyok őrült, meg is mutatom nektek, hogy mi inspirált engem ebben a választásban.

pallet-wall-1pallet-wall-3pallet-wall-4pallet-wall-5pallet-wall-6pallet-wall-7pallet-wall-9pallet-wall-10pallet-wall-11pallet-wall-12pallet-wall-13 pallet-wainscoting-1 pallet-wainscoting-2 pallet-wainscoting-3 wooden-pallet-wall-decoration-2

forrás

forrás

 

 

MIBE VÁGTAM A FEJSZÉMET?!

Nagyon sok bútor felújításról szóló oldalt, kis videót néztem már és kedvet kaptam az alkotáshoz. Na meg persze a nagylány is reklamált, mert a szobájában egy sötét (fekete-barna) komód volt, és nem győzte a portörlést- így új komódért kiáltott.  Tehát  megfogalmazódott az igény, “és az sem árt ha nagyobb, több fiókos” – ez volt a kérés.

Így az alkotási kedv, és az igény összetalálkozott, és volt egy komód, amit már jó régóta mostohaként rakosgattunk ide -oda, mert nem illett már sehová, de kidobni sajnáltam. Így Ő lett az alkotásom tárgya:

1 2 3  

A szobában a többi bútor fehér, vagy van olyan bútor is, ami fekete-barnával van kombinálva. Így ez a komód fehérre lesz lefestve.

Elmentem a festékboltba és olyan festéket vettem, ami kifejezetten bútorra való. Alapvetően az is egy zománc festék, de jóval nagyobb a kopásállósága, és nagyobb a rugalmassága, így kevésbé sérülékeny. Úgyhogy ha olyan bútort festettek át, ami használatban van (asztal, polc szék) akkor  mindenképpen érdemes, bár nem olcsó. Viszont nagyon kiadós. Olyan sűrű mint a tejföl.

Szóval nekiestem, leszedtem a fogantyúkat, és egy nagyon finom csiszoló vászonnal átdörgöltem, inkább csak az esetleges piszok eltávolítása miatt.

5  4  

Portalanítás után nekiláttam a festésnek. Mint mondtam nagyon sűrű a festék, így nem folyt meg egyáltalán.

Először a tetejét majd a többi részt festettem le. Kevés festéket vettem az ecsetre, és úgy kentem, hogy a fa erezete még egy kicsit átüt.

6 7 8

Amíg a komód szárad, addig elővettem a fogantyúkat. Először le akartam cserélni, de nem igazán találtam kedvemre valót, ami nem került volna egy vagyonba. Így elővettem az eredeti fogantyúkat, gondoltam mielőtt egy újabb komód árát költöm fogantyúra- (kis túlzással) adok egy esélyt a régieknek. Egy cipős doboz  tetejére csavaroztam rá és lefújtam króm színű festék spray-vel.

9                       10  

Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer a komódot, de így jobban tetszett. A lányka szobájában türkiz virág mintás tapéta van, így adta magát, hogy türkizzel díszítsük a komódot. És itt jött le a pillanat, amikor azt mondom, hogy le ment az eszem. Mert hát hiába vannak tapasztalt okosabb emberek miért is hallgatnánk rájuk? Aki próbálkozott már a gumihengeres festékkel az tudja hogy nagyon nehéz vele pontosan szép munkát végezni. Nem véletlenül kell ezt megfelelő gyakorlattal bíró szakemberre bízni. Na de nekem semmi nem lehetetlen. Egyszer már sikerült, egy kis falfelületen, most miért ne sikerülne?

Úgyhogy kimaszkoltam azt a két sávot, amiben a henger minta fut majd. (Én csak egyet szerettem volna, de a leány nem szereti az asszimmetriát)

12 És jött a festéktartály, beleöntöttem a zománcfestéket- Itt fontos megjegyezni, ha mindenképpen ki akarjátok próbálni, mindenképpen vizes bázisú festéket válasszatok! Én is azt választottam, így legalább a szerszámok tisztítása nem volt nehéz. Szóval összeszereltem a hengert, és gondoltam naívan, hogy két csíkot végiggurítani gyerekjáték. Hát nem az. A komód felülete sima, nincs tapadása. A zománc festék szintén síma, nem szemcsés, így annak sincs tapadása, és ahogy gurítani kezdtem, a henger ahelyett hogy gurult volna, szépen elkezdett csúszni a felületen. Na innen volt nem gyerekjáték. Egyik kezemmel próbáltam a felülethez nyomni a hengert, a másikkal pedig szépen lassan tekertem, hogy ne csússzon. 13 14 A kezdeti ijedség után azért nem volt az olyan ördöngős, csak kicsit lassú. Így szépen lekészült a két díszítő csík. 19 17 16 15 Aztán amikor megszáradt a minta, maszkoló szalagokat eltávolítottam, és felcsavaroztuk a fogantyúkat, és végül bekerült a helyére. 24 22 21

Most a teljes szobát nem tudom megmutatni- túl sok a személyes holmi, és nem kaptam rá engedélyt. De nagyon helyes lett ez a régi darab kicsit felturbózva, és hasznos is lesz, mert jóval nagyobb és nem annyira porérzékeny.

Nos, ez a kis munkám is jó példa arra, hogy nem kell kidobni, ha meguntuk, nem kell megijedni, ha valami gubanc van, mert mi bajunk lehet? Mégis kidobjuk? Vagy újra kell festeni? A második úgyis mindig jobban sikerül. Abban viszont tapasztalt kollégáimnak igazat kell adnom: bútorok mintázásához könnyebb megoldás a stencilezés. Bár azt még nem próbáltam. De ami késik nem múlik……

 

EGY UDVAR CSALÁD-BARÁTOSÍTÁSA

Sziasztok!

A napokban újrahasznosításról írtam bejegyzéseket, és arra gondoltam, hogy megmutatom nektek, hogy én hogyan valósítottam meg azok közül az ötletek közül néhányat.
Van egy kedves kis családbarát nyaraló Balatonszemesen, aminek az udvarát kellett család-barátosítani, kb. nulla forintból. Na jó attól kicsit több volt a ráfordítás, de annak viszont töredéke, ha mindent készen vettem volna.
Kezdjük az ülőkékkel.
Kell egy ismerős gumis, aki örül ha megszabadítjuk néhány használt autógumitól.

 
Először összecsavaroztam a gumikat, hogy nem boruljanak szét. 
Aztán lefestettem őket mindegyik ülőkét más színűre, hogy igazodjanak a nyugágyak színeihez. 
A festéshez vizes bázisú zománc festéket választottam, hogy az erős oldószer ne bontsa meg a gumit. Minimum két rétegben le kell festeni, és sok festéket “eszik” a folyamat, mert befolyik a festék a redőkbe.

Vidám színűek lettek.

 
 
 
 
 
 
                                             
 
Itt már látszik, hogy az ülőkék színe igazodik a nyugágyakhoz.
 

Aztán OSB lapból készült rá tető, amit szintén rácsavaroztam, és a gumival megegyező színűre festettem. Erre kerül színes párna, hogy kényelmes legyen. 
Körbe raktam a szalonna sütőn, így kész a sütögetős hely.

De itt nem állt meg a munka. Volt még egy pár autógumi, ami felhasználásra várt. Mi más készülhetett belőle, mint játék a gyerekeknek.
a folyamatot nem rögzítettem, de a végeredmény magáért beszél. a festésnél itt használtam maszkoló szalagot a csíkos gumihoz, próbálkoztam pöttyössel is, de azt nagyon nehéz, mert befut a festék a redőkbe.

A hinták alá kb 30 cm vastagon homokot terítettünk, hogy ne legyen kemény a talaj. A csavarok és anyák amiket használtunk, meg a kötelek körülbelül 2000 forintba kerültek. Szóval nem nagy költség, és igazán vidám hellyé tehetjük az udvarunkat.

“Nekem a Balaton a Riviéra” szól a dal, de azért valljuk be őszintén, hogy aki nem 25 éves, vagy annál fiatalabb, annak a Balatonról még a Zimmer Ferik időszaka jut eszébe. Retró házak, retró bodegák. Hát ebből itt sincs hiány, és a “pakoljunk be mindent télire”állapot is elég ijesztően hat tavasszal.

Innen indul a másik kis epizódja a családbarátosításnak.

Láthatok a képen szürke műanyag kárpitos székeket. Ez tipikus felnőttnek kicsi, gyereknek nagy szék, de jó stabil, pedig több mint 30 éves. Kidobni nem akartam, de ebben a formában megtartani sem.
Szóval kipakoltam mindent és körülnéztem, mit is tegyek, hogy hangulatos legyen

 Először is lefestettem az oldalfalakat, hogy frissebb, tisztább legyen. Az egyik oldalfalra felraktam egy falpanelt, ami csempe hatású, konyhapult fölé alkalmazható.
Egy kis polcba lukat vágtam és a polcot gyerek derék magasságba felraktam a falra. 
Ez egy konyha pult lesz.

Közben a székre is meg lett az ötlet. Levágtam a lábaikból annyit, hogy gyerek szék magasságú legyen. Kiszedtem az ülőke részt, és elő az ecseteket. A színes festékkel, amit a gumihoz vettem, lekentem a székeket is. 


 Az ülőkéket vidám színes mintás viaszos vászonnal húztam be, és a kis asztalra is jutott belőle. Így meg lett a baba étkező.

 

 Na de hol is készül a homoktorta, a sárfőzelékkel?
Először is komfortosítani  kell a helyet. És mi lehetne alkalmasabb egy retró bodegában erre, mit a henger minta?

Nem régen vettem a vaterán egy festő henger készletet. Nagyon örültem, hogy sikerült hozzá jutnom ilyen hengerekhez. Persze azt hittem, hogy ez egy egyszerű művelet. Tévedtem.


Na de nem nagy baj, ha nem tökéletes, mégiscsak konyhásabb lett a hangulata

 

 Zománcos tál a lukba- mint mosogató tálca, néhány színes konyhai eszköz fali sínre akasztva, pöttyös zománcos edények, és meg is van a konyha.


 A játékokat egy lefestett gyümölcsös ládikába tettük. Így rendben is tarthatóak.

Hát így történt egy nyaraló család-barátosítása. Vannak még ötleteim a jövő nyári szezonra is, de azt majd akkor, ha meg is valósul.

PÓTOLOM MULASZTÁSOM

A múltkorában közzé tettem képeket a saját készítésű lámpámról de elmulasztottam megmutatni, hogy valójában hogyan is készült. 
No most megmutatom azokat a lépéseket, amit dokumentáltam. 

 

 Először a méretre szabott deszkákat természetesen lecsiszoltam, portalanítottam – ezt unásig fogom még ismételni, de sajnos ezt nem lehet kispórolni ha szép végeredményt szeretnénk. Aztán a kívánt színű lazúrral lekentem. Én azt a sötét diót kentem rá, amivel a lépcsőt is kentem, mivel a lépcsőhöz készült a lámpa.

 

 

Megvártam míg megszáradt és finom csiszolóval még egyszer átcsiszoltam. 
 
Maszkoló szalaggal egy szakaszt “lekerítettem” én a lámpa felső  részre terveztem ezt, és bronz akril festékkel lefestettem. 
 
Mikor ez megszáradt, akkor levettem a maszkoló szalagot, és arany színű akril festékkel íveket, festettem rá. Ez persze lehet bármi, amit úgy gondoltok, hogy nektek teszik.

 

Legvégül fehér színű akril alapú struktúr pasztával  az ívek mentén csak nyomtam rá egy -egy csíkot, mintha fogrémmel csináltam volna.

 

 

 
A struktúr pasztának az a lényege, hogy olyan marad az alakja száradás után, is, amilyennek elkészítjük. Én úgy hagytam, ahogy a tubusból kijött. Ez ad egy kis plasztikusságot a felületnek. 
 
Végül mikor minden megszáradt, akkor a kicsire vágott deszkákat a tetejére csavarozta, átfúrtam a vezetéknek egy lyukat, hogy alul mikor felszereljük rá a lámpát a villanyvezetékhez lehessen kötni. 
 
Valójában nem nagy költségvetéssel készülő dekorációs eleme a lakásnak, de mégis nagyon hangsúlyos dísze lehet. 
Fontos, hogy a színeket jól válasszuk meg, az egy helyen alkalmazott színek harmóniában legyenek egymással, és az elkészült alkotás harmonizáljon azzal a helyiséggel ahová ki akarjuk rakni. 
 
Ennyi amit elmulasztottam a lámpával kapcsolatban. Remélem sikerült alkotó kedvet csinálni, és lesznek hasonló alkotások szerte az országban. 

 

AZ AJTÓRÓL- AHOGY ÍGÉRTEM

A lakásfelújítás közben azért akadtak olyan dolgok, amiben nem volt teljes egyetértés. (Még saját magammal sem :)) Ilyen volt a szoba ajtaja is. A felújítás előtti fürdő és WC ajtó egyértelmű volt hogy kuka, de ettől az ajtótól nem volt szívem megválni. Minden új lett a lakásban: az ablakok, a bejárati ajtó, a falfelületek, úgy éreztem hogy kell valami, ami az állandóságot, a történelmet képviseli ebben a lakásban. Na meg gyönyörű míves rézkilincs van az ajtón. Ezt nem hagyhattam veszendőbe. Így aztán neki vágtam az ajtó felújításának.
Azt gondoltam, hogy egy kis csiszolás alapozás és festés, mi bajom lehet? Hozzákezdtem, de ami aztán következett, az azért nem volt egyszerű.
Mutatom a kiindulási állapotot:

No ez a látvány fogadott, amikor alaposabban szemügyre vettem. Akkor már tisztán látszott, hogy a csiszolás nem lesz a kedvenc időtöltésem, úgyhogy vettem is gyorsan egy gépet hozzá.
És hajrá.

 

 

 Ezen a ponton azt gondoltam, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a felújítás. De persze vagyok annyira makacs, ha már elkezdtem, nem hagyom abba.

 

Aztán portalanítás. Az nagyon fontos!

Ez után jött a fatapaszolás. A repedések mélyedések kitömése fatapasszal. Eleinte jó játék volt, de már a végére vízhólyag volt minden ujjamon, mert a sarkokat, a kicsi éleket csak kézzel lehetett megcsinálni.

 

 

 

 

 

 

 

Miután mindkét oldalon elkészültem a fatapaszolással, jöhetett ismét a csiszolás, portalanítás. Majd még egy kör fatapaszolás, száradás után csiszolás portalanítás.

Ugyanezt a folyamatot természetesen az ajtó kereten is el kellett végezni, ott is hasonló volt a helyzet, csak annyival volt rosszabb, hogy ott nagyon sokat kellett kézzel csiszolni.

 

 Az ajtó keretről csak a kész állapotról van fotóm.

 

 

 

 

 

 

 A kilincs rendbetételéhez újabb csiszoló gépet vásároltam, mert a rákent sok-sok festéket nem tudtam volna kézzel levakarni,

 

 

 

 

 
 
 
 

 

 

 

 

 

Ezen a képen szépen látszik, ahogy a kis polírozóval kifényesítettem.

 

 

 

És két fotó a kész állapotról. Talán nem tökéletes, sőt biztos, de azt gondolom hogy megérte a sok munkát, hogy ez a szép ajtó megmaradhatott az eredeti helyén.

 

 

 

 

 

 

 

 

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK KÖZBEN

 

Mondhatnám, hogy az utolsó simítások után, de sajnos még mindig nem tartunk ott. A lámpák még hiányoznak, bár már a fürdőszobait kiválasztottam, az étkezőbe készítettem egyet és még két lámpát készítettem, egyet a nappaliba és egyet az előtérbe, de ezek még nincsenek felrakva. A lényegesebb dolgok elkészültek most mutatok még fotókat a kész állapotról. Majd a lámpakészítést is megmutatom.

 

 

 Itt van a konyha helye kialakítva. Minden  géphez a szükséges kiállásokkal csatlakozókkal.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  Erről az ajtóról még mesélek egy kicsit, jól nézzétek meg.
 

 

 
 Íme a másik saját készítésű lámpám.

 
 
 

 

Ezek a képek a kis galériáról készültek. 

 

 

 

 

 

 

Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.

Megújult a hálószoba 2. rész

Sziasztok!

Ma eljött a folytatás napja.

Szóval a fal csak száradt és száradt, én meg türelmetlenül vártam, de szépen alakult azért a dolog. A szoba mennyezete és az oldalfalak világosabb, a falfülke sötétebb színűre lett festve. És ami az egészet kicsit érdekessé tette, az az, hogy a gipszkartonból készített előtétfal és az álmennyezet egy klasszikus mintájú gyapjúrost tapéta borítást kapott. 
A színek kiválasztása nálam mindig fordított folyamat. Van valami apróság, egy tárgy vagy egy bármi, amolyan “gomb a kabáthoz” és ahhoz választom ki a falak színét, a tapétát és a teljes összhangot. 
Ez esetben egy kb. 8 évvel ezelőtt vásárolt kárpit anyag volt az inspiráló elem, ami azóta várt arra, hogy méltó helyére kerüljön (a szekrény aljából). Ebből az anyagból lett a drapéria az ablakra az ágytakaró és a díszpárnák. 
 
 
 
 
 
 Az egyik fotónál írtam, hogy ennek a lámpának még lesz jelentősége. Na igen ennek a szobának a világítás lett a  sötét foltja- szó szerint. Kitaláltam ugyanis, hogy az ágy fölötti álmennyezet szélénél fusson végig slagfény mintegy hangulatvilágításnak, de szerettem volna a mennyezetbe besüllyesztett szpotokat is, hogy legyen valaminek fénye is, ha éppen arra van szükség, hogy lássunk is valamit. Na itt követtem el hibát, mert hagytam magam lebeszélni, és nem lettek szpotok, mondván: “több mint 100 wattos a slagfény, nem lesz az sötét”. És bizony DE! Sötét. Mutatok fotót erről is, hogy lássátok. Az az igazság, hogy hiába volt  sok blog, meg lakberendezési oldal és magazin, ez az üzenet valahogy mégsem jutott el hozzám, elég mély nyomot hagyva bennem, hogy a világítás  fontos eleme a lakberendezésnek!
 
Most felvonultatok még pár fotót a kész állapotról egy- két részletről, a villanykapcsolók a falfülkében, a rejtett világítás, és a “sötét”. 
 
Kapcsoló és konnektor zsinórok nélkül. Ezt nagyon szeretem….
 
 
 
 
 


Ez ilyen a valóságban is…. sötét. Persze csak este.

Az olvasólámpák azért besegítenek és van még egy tartalék megoldás a tarsolyomban, de annak a megvalósítása még várat magára, de lesz még fény!!!

 

 
 
 

Egy két ötlet a bazárokra: a hol legyenek a fülbevalók és a nyakláncok kérdést  én így oldottam meg: Volt egy régi fényképkeretem, amiből kitört az üveg. Régóta rakosgattam már, mert tudtam, hogy valamit akarok majd kezdeni vele, de nem tudtam, hogy mit, és akkor jött az  ötlet: Virágkötöző hullámos vékony rézdrótot feszítettem ki a keret széleihez és erre tudom akasztani a fülbevalókat. A falat nem bántja, mert korábbi tapasztalataim alapján egy nagyon jó festéket választottam a falra, olyat ami akril alapú, kicsit “rugalmas” selyemfényű festék, így nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik. 

 

 

Szóval így került kabát a gombra, fülbevaló a drótra, és puha meleg hangulat a hálószobába…. Jó éjszakát!