A közművekkel történő küzdelmeimről írtam, és mindeközben volt még egy elvarratlan szál, de erről nem mertem írni, nehogy elkiabáljam- mint a gázt. Most a vízről van szó. Mint már írtam olyan izgalmas megoldást találtunk a lakásban a feltárást követően, hogy még a szerelők is csak lestek. A gerincvezeték a fürdőszoba közepén jött föl a lakásba és onnan ágazott 3 felé, és így volt 3 vízmérő órám. Ügyesen megoldották a szerelők, hogy a 3 órából kettőt kiváltottak így a szükségtelenné vált, és csak egy órán át jön a víz a lakásba. Na ez így mind szép, de hogy nem fogok én három órára vonatkozó számlát kapni? “Annyi a dolgod, hogy bemész a vízműhöz és bejelented.” mondta a gépész főnök. Na ekkor kezdtem el cidrizni. Ilyen nincs. Biztos nincs.Remegő térdekkel és gyomorgörccsel álltam a sorszámmal a kezemben. És sorra kerültem és az ügyintéző a kezembe nyomott két papírt. “Ezt tessék kitölteni, közös képviselővel aláíratni és visszajuttatni hozzánk és ennyi.” ENNYÍÍÍÍÍÍÍ?
Na hát akkor ma megerősítem a hírt, miszerint ENNYÍÍÍÍÍ.
És ez nem mese volt.
