Mit is jelent ez? Elszakítani a célszalagot. Egy maratoni futóversenynél pontosan tudjuk, hogy ha elindultunk, akkor 42195 méter múlva megérkezünk az áhított célszalaghoz, és diadalittasan eshetünk át a szalagon. Biztos vagyok benne, hogy ha ezeket a bejegyzéseket nem csak végig olvastátok, hanem végig is csináltátok a rendrakást, akkor hasonló élményben lesz részetek. Azt nem tudom megmondani, hogy hány nap múlva, vagy hogy hány fölösleges holmitól kell megszabadulni hozzá, de hogy ez által megváltozik az életetek az biztos!
Miért van ez így? A válasz egyszerű: Amikor a dolgaidat válogatod, azokat amelyek örömet okoznak neked, akkor közben rájössz, hogy ki is vagy valójában. Mi az ami boldoggá tesz, mi az ami valójában érdekel, mi az ami mindig is foglalkoztatott ott legbelül. A rendrakás során visszatérhetünk a gyermekkorunkba, vagy iskolás korunkba, amikor még nem fedték el az igazi érdeklődésünket a külső gazdasági, megélhetési hatások. Ez egyfajta önmegismerési folyamat is. Hiszen a tárgyak amelyek körülvesznek minket mindennél pontosabban árulkodnak az életünk során meghozott döntéseinkről, és megmutatják nekünk, hogy mit is szeretünk valójában.
Mire adhat még nekünk a rendrakás? Magabiztosságot, önbizalmat. Nem túlzok, és ez nem attól van, hogy vállfán lógnak az ingek a szekrényben, hanem attól, ahogyan odakerültek. Maga a folyamat adja ezt meg nekünk. Bízunk a döntéshozatali képességünkben. Minden darab, amelyet a selejtezések során a kezünkben tartottunk, és feltettük a kérdésünket- majd meghoztuk a döntést, lépésről lépésre csiszolta a döntési készségünket. Azok, akik nem bíznak magukban azok az ítélőképességükben nem bíznak. Ha az ítélőképességünket fejlesztjük, fejlődünk önbizalom terén is.
A rendrakás során még egy dolgot megtanultál bár lehet hogy észre sem vetted: elengedni a múltat, s bátran nézni a jövő elé. Hogyan? Micsoda? Kérdezhetnéd, de mielőtt még bezárnád az oldalt, olvass tovább!
Minden egyes tárgy amit a kezedbe vettél, valamiért nálad volt, valamiért elraktad, még akkor is, ha nem volt rá szükséged. Valamiért kötődtél hozzá. Mikor feltetted a kérdést hogy örömet okoz e neked a léte, lehet hogy nem volt könnyű válaszolni. Mert valójában nem okozott már örömet, de megválni sem akartál tőle. Volt ilyen? Nekem volt. Mi segíthet ezen a ponton túljutni? Egy újabb kérdés: Miért nem dobom ki? A múltat nem tudom elengedni, vagy félek a jövőtől? S ha ezt kérdezed magadtól egy idő után kirajzolódik, hogy mi vezérli a birtoklási vágyad, milyen értékek vezérlik az életed. Az hogy milyen tárgyakat szeretnél a magadénak tudni, az valójában azt tükrözi, hogy miként szeretnél élni.
S az hogy a múlthoz való kötődésed, vagy hogy a jövőtől való aggódás az nem csak az összegyűjtött tárgyaidra van hatással, hanem az egész életedre, az emberi kapcsolataidra.
Aki aggódik a jövője miatt hajlamos esetleg olyan emberi kapcsolatokat fenntartani, olyan társat választani, amelyektől a jövőjét biztosítottnak érzi, és nem azt aki valóban partner, értékes kapcsolat lehet számára.
Így deformálja a kapcsolatainkat a múlthoz való ragaszkodás is. Aki nem tudja elengedni régi szerelmét, nem próbál új kapcsolatot teremteni, magányossá válhat, a múlt árnyékában éli életét.
Szóval ha a tárgyaid kidobálását a két gondolkodásmód egyike vagy mindkettő akadályozza, akkor valójában nem tudod, hogy mire van most igazán szükséged. Így csak gyűlnek a szükségtelen dolgok körülötted.
Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a dolgok selejtezése igen nehéz és sokszor fájdalmas dolog. Arra késztet minket, hogy szembenézzünk saját hibáinkkal, rossz, ostoba döntéseinkkel, esetleg döntésképtelenségünkkel.
Ha most mindent végig olvastál és még nem láttál hozzá munkához három dolgot tehetsz: bezárod az oldalt és még az előzményekből is törlöd, – (remélem ezt a lehetőséget nem választod),rendet raksz majd csak halogatod még egy kicsit, vagy azonnal belevágsz. A döntés a te kezedben van. Azt gondolom, hogy láthatod, hogy ezzel a programmal nem csak a lakásodat teheted rendezetté, hanem az egész életed is megváltozik. Könnyebben meglátod, hogy mi az ami valóban fontos számodra, segít tisztába tenni az értékrendedet, hogy kevesebb kétség és bizonytalanság legyen benned, hogy jobban bízz a döntéseidben. Száz szó mint egy, minél hamarabb szembenézel a holmijaiddal, annál jobb! Ha rendet akarsz tenni az életedben arra a legjobb időpont a MOST!
Meggyőződésem, hogy az otthonod rendbetétele segíteni fog abban hogy igazán megismerd önmagad, megtaláld az életed igazi küldetését, megismered azt is, hogy mi az ami megérinti a lelked, ami igazán boldoggá tesz. Nekem abban is segített, hogy az emberi kapcsolataimat is újragondoljam. Tudom hogy kik azok akik igazán fontosak, akik léte, barátsága, figyelme valóban örömet okoz, akik igazi értéket jelentenek számomra. S ha ezekkel a kapcsolataimmal is úgy bánok, mint a kiválasztott, megtartott holmijaimmal – megbecsülöm őket, akkor talán joggal remélhetem, hogy én is a “kiválasztott holmik” mellett kapok helyet az életükben, azok között akik fontosak, és örömet okoznak.
Végezetül már csak az utószó marad hátra rendrakás ügyben. Talán emlékeztek rá, hogy az első rendrakós bejegyzésben írtam, hogy ezt a könyvet, ami a KonMari módszerről szól egy kedves barátomtól kaptam. Akkor nem értettem hogy miért is küldte nekem ezt a könyvet. “Úgy gondolja hogy rendetlen vagyok? Nem tudok rendet tartani az otthonomban?” Gondoltam először. Most viszont hálásan gondolok az ajándékára, mert nem pusztán egy új rendrakási módszert tanultam általa, hanem új látásmódot bizonyos dolgokban. Mondhatom: egy új élethez vezető ajtó kulcsát.
Köszönöm!
