Akasztják a hóhért.

A blog írás akkor ötlött fel bennem, amikor egy budapesti kis belvárosi lakás felújításába kezdtem. Akkor már körvonalazódott bennem, hogy a hobbiból talán hivatás lesz, és ezt az idő beigazolta, kijártam a lakberendező iskolát. És most íme itt egy új kihívás, egy újabb lakás felújítás. A- Z ig. Akkor amikor az első lakást csináltam leginkább az intuíciókra hagyatkoztam meg azokra az ismeretekre, amiket innen – onnan összecsipegettem. Most viszont már mint képzett lakberendező kezdek hozzá. A különbség a kettő között csak annyi, hogy most nagyobb a nyomás: nem hibázhatok. A képzés persze jó dolog, valamiféle rendszer alakul ki az ember fejében azokról az ismeretekről amit már addig is tudott, plusz néhány új dolog. Persze annak akinek nincs valamilyen műszaki előképzettsége, annak jóval több új információt tartogat egy ilyen iskola. De ennél a szakmánál is mint minden másnál a legtöbbet mégis a gyakorlat jelenti, és a tapasztalat.

De miért mondom hogy akasztják a hóhért? Azért mert ilyenkor amikor van egy új feladat, kihívás én is ott vagyok ahol a megrendelők is szoktak lenni: Milyen legyen ha majd kész lesz. Rengeteg dolog tetszik, szeretnék sok mindent megvalósítani, de egy ekkora kicsi lakásnál azért nem fér bele minden. tartogatni kell az ötletekből a következő feladatra 🙂Lakberendezo-web

Na de akkor kezdjünk is hozzá. A lakás egy egy szobás 30 m2-es kis garzon, pöttöm fürdőszobával, kicsit jobb mérető konyhával és ami a gyöngyszem ebben a lakásban, a konyhából nyílik egy világos, fedett, de mégis kültéri bevilágító “udvar”, a maga majdnem 3 m2-ével egy kis plusz csoda a belvárosban.

Na akkor először néhány fotó a kiindulási állapotról:

Ez a szoba, ami egy belső udvarra néz.

SAM_1965 SAM_1966

Ez az előszoba, ami egy légtérben van a konyhával, de mégis kicsit elszeparálva.

SAM_1973SAM_1969

Ez a konyha, ahonnan ki lehet menni a bevilágító “udvarra”.

SAM_1971  SAM_1974

Íme a kis gyöngyszem:

SAM_1975 SAM_1977 SAM_1978

És a pöttömnyi fürdő:

SAM_1983 SAM_1985 SAM_1987

Ezek a kiindulási állapotok. A következőkben lépésről lépésre írom majd meg a terezgetés, és a kivitelezés minden egyes fázisát, de nem most. Mindent a maga idejében!

 

Megújult a hálószoba

Sziasztok mindenkinek!

Mára szedtem össze a bátorságomat és gondolataimat, hogy ismét jelentkezzem. Szükség van bátorságra is, ha az ember ország-világ elé tárja ki a gondolatait, dolgait. Elég jó lehet ez az “ország-világ” számára? De úgy döntöttem, nem fogom eldönteni helyettetek… döntsétek el Ti magatok. Elég jó -e ez Nektek?!
Lakberendezősdivel kezdem ma, mert ez az ami most a leginkább foglalkoztat. Egy korábbi munkám kapcsán merült fel a kérdés, hogy ezzel kicsit többet kellene foglalkoznom.
Nézegettem sok-sok lakberendezéssel kapcsolatos weboldalt, blogot és mindenféle bejegyzéseket, és egy idő után már mindet egyformának láttam. Vagy a nagyon divatos letisztult (és drága) minimál, vagy földszínekbe bújtatott modern, vagy a tarka kissé káoszos eklektika, vagy romantika. És még mindenhol újrahasznosítás raklapból ez, raklapból az stb… Persze sok-sok hasznos ötlet, és gondolatébresztő, de valahogy nem is tudja az ember, hogy a megvalósításhoz hogyan is kezdjen hozzá.
Valahogy így kezdem én is a hálószoba felújításhoz. Számoltam, osztottam szoroztam és nekivágtam. Először volt a fejemben egy hangulat, amit szerettem volna megvalósítani és már csak a megfelelő anyagokat kellett megtalálnom hozzá. És akkor rátaláltam az igazira….
Mindeközben agyaltam azon, hogy milyen formában valósítsam meg az elképzelt hangulatot.
Most megosztok veletek néhány fotót, ami a kezdetektől a befejezésig készítettem.
Ez volt a kezdet.
Bár az eredeti berendezés nem látszik, az ágy és az éjjeli szekrénynek használt komódok adottak voltak. Antik fenyő, így azért a stílus elég behatárolt volt, de én ezt nem bánom, szeretem ha van valami kiindulási pont.

 

 Szóval semmi extra. Szoba ajtóval ablakkal, mennyezetről lelógó lámpával.

Abban biztos voltam, hogy nem ezt akarom.

Egy kicsit izgalmasabbá akartam tenni az egészet… legyen álmennyezet, na jó, de akkor csak az ágy fölött. Ez így gondolatban tettszett. De az az igazság, hogy a komódok elég nagyok és nagyon belógtak az ágy mellé és ez nem tettszett, így az ágy szélességében előtétfalat is csináltunk, így a két komódnak kialakult egy-egy kis falfülke. 

Íme a váz: 

 
Itt látszik, hogy ahol régen az ágy volt, ott volt  egy konnektor, onnan működtek az olvasólámpák nem túl gusztusos vezetéken lévő billenőkapcsolókkal, (amit éjjel a sötétben lehet tapogatva keresni végig a madzag mentén) meg elosztós hosszabbítóval a telefontöltő és a rádiós ébresztőóra miatt. Na ez sem nagyon tettszett. Adta magát a dolog, ha már falfülke a komódnak, akkor legyen két oldalon kapcsoló és konnektor így nem kellenek a lógós madzagok. 
 
Ennek a villanynak lesz még jelentősége!

Most eljutottunk a vázig, ami hihetetlen mennyiségű csavarral került rögzítésre. ( a fiúk akik csinálták felkapaszkodtak rá, úgyhogy kibír mindent!)
 
Kezdjünk hozzá a váz becsomagolásához. Ekkor már türelmetlen voltam, mert ezidáig nagyon időigényes volt a munka és kevésbé látványos. Most jön a látványosabb része: szóval csomagoljunk!
Itt már a világosabb színnel tervezett falakat és a mennyezetet első rétegben lefestették a fiúk és mivel november eleje volt nagyon lassan száradt a fal. Ha tehettem volna zsákban hordtam volna be a meleget mint Benedek, mert sajnos az a rossz tulajdonságom meg van, hogy ha szeretnék valamit azt rögtön és ilyenkor még a fizikai törvényszerűségekkel is harcban állok. SZÁRADJÁL!!!!!
De hogy nektek is legyen valami kis izgalom, most ti is átélhetitek a várakozást, mára elköszönök és a végső befejezést későbbre tartogatom.