Megújult a hálószoba

Sziasztok mindenkinek!

Mára szedtem össze a bátorságomat és gondolataimat, hogy ismét jelentkezzem. Szükség van bátorságra is, ha az ember ország-világ elé tárja ki a gondolatait, dolgait. Elég jó lehet ez az “ország-világ” számára? De úgy döntöttem, nem fogom eldönteni helyettetek… döntsétek el Ti magatok. Elég jó -e ez Nektek?!
Lakberendezősdivel kezdem ma, mert ez az ami most a leginkább foglalkoztat. Egy korábbi munkám kapcsán merült fel a kérdés, hogy ezzel kicsit többet kellene foglalkoznom.
Nézegettem sok-sok lakberendezéssel kapcsolatos weboldalt, blogot és mindenféle bejegyzéseket, és egy idő után már mindet egyformának láttam. Vagy a nagyon divatos letisztult (és drága) minimál, vagy földszínekbe bújtatott modern, vagy a tarka kissé káoszos eklektika, vagy romantika. És még mindenhol újrahasznosítás raklapból ez, raklapból az stb… Persze sok-sok hasznos ötlet, és gondolatébresztő, de valahogy nem is tudja az ember, hogy a megvalósításhoz hogyan is kezdjen hozzá.
Valahogy így kezdem én is a hálószoba felújításhoz. Számoltam, osztottam szoroztam és nekivágtam. Először volt a fejemben egy hangulat, amit szerettem volna megvalósítani és már csak a megfelelő anyagokat kellett megtalálnom hozzá. És akkor rátaláltam az igazira….
Mindeközben agyaltam azon, hogy milyen formában valósítsam meg az elképzelt hangulatot.
Most megosztok veletek néhány fotót, ami a kezdetektől a befejezésig készítettem.
Ez volt a kezdet.
Bár az eredeti berendezés nem látszik, az ágy és az éjjeli szekrénynek használt komódok adottak voltak. Antik fenyő, így azért a stílus elég behatárolt volt, de én ezt nem bánom, szeretem ha van valami kiindulási pont.

Szóval semmi extra. Szoba ajtóval ablakkal, mennyezetről lelógó lámpával.

Abban biztos voltam, hogy nem ezt akarom.

Egy kicsit izgalmasabbá akartam tenni az egészet… legyen álmennyezet, na jó, de akkor csak az ágy fölött. Ez így gondolatban tettszett. De az az igazság, hogy a komódok elég nagyok és nagyon belógtak az ágy mellé és ez nem tettszett, így az ágy szélességében előtétfalat is csináltunk, így a két komódnak kialakult egy-egy kis falfülke.

Íme a váz:

Itt látszik, hogy ahol régen az ágy volt, ott volt egy konnektor, onnan működtek az olvasólámpák nem túl gusztusos vezetéken lévő billenőkapcsolókkal, (amit éjjel a sötétben lehet tapogatva keresni végig a madzag mentén) meg elosztós hosszabbítóval a telefontöltő és a rádiós ébresztőóra miatt. Na ez sem nagyon tettszett. Adta magát a dolog, ha már falfülke a komódnak, akkor legyen két oldalon kapcsoló és konnektor így nem kellenek a lógós madzagok.

Ennek a villanynak lesz még jelentősége!

Most eljutottunk a vázig, ami hihetetlen mennyiségű csavarral került rögzítésre. ( a fiúk akik csinálták felkapaszkodtak rá, úgyhogy kibír mindent!)

Kezdjünk hozzá a váz becsomagolásához. Ekkor már türelmetlen voltam, mert ezidáig nagyon időigényes volt a munka és kevésbé látványos. Most jön a látványosabb része: szóval csomagoljunk!

Itt már a világosabb színnel tervezett falakat és a mennyezetet első rétegben lefestették a fiúk és mivel november eleje volt nagyon lassan száradt a fal. Ha tehettem volna zsákban hordtam volna be a meleget mint Benedek, mert sajnos az a rossz tulajdonságom meg van, hogy ha szeretnék valamit azt rögtön és ilyenkor még a fizikai törvényszerűségekkel is harcban állok. SZÁRADJÁL!!!!!

De hogy nektek is legyen valami kis izgalom, most ti is átélhetitek a várakozást, mára elköszönök és a végső befejezést későbbre tartogatom.