Mi tartott eddig?!

Ismét hosszú idő után jelentkezem. Megkezdődött a nyár, dübörög a nyári szünet, és persze nem kicsit frusztrált már hogy elhanyagoltam a látogatóimat, de mint minden anyának: első a család. Persze bosszankodtam hogy nincs időm a blogomra, majd megnyugtattam magam: mi másért csinálom, minthogy örömöm telik benne. Akkor miért bosszankodom? No most egy kis időt lopva folytatom a “fekete  lyuk” projektet. Az előzményekről annyit, hogy van egy szoba a lakásunkban, amit én csak fekete lyuknak hívok. Ez a lomos-mindenes szoba, ahol minden van, ezt szeretném kicsit rendbe szedni. Az előzőekben a meg nem valósuló álomról – a mosókonyháról ötleteltem. Most a dolgozó funkciót boncolgatnám.

Két munkaállomást szeretnék, mert mindketten dolgozunk itthon (is). Nagy asztalfelület nem kell, de rengeteg pakolóhely, polcok szekrények fiókok annál inkább. Bármennyire is szeretném sajna ez a szoba nem lesz egy tágas szellős impozáns dolgozó szoba, sokkal inkább a praktikumról kell hogy szóljon minden négyzetmilliméter. Néhány gondolatébresztő:

 

Zárt és nyitott felületek ez tetszik!

 

Remek színek együtt. Markáns, elegáns.

 

 

 

 

Jópofa, hogy a fiókok meg vannak számozva. Könnyebb a keresgetés: “Anya hol van a …”   “Az ötös fiókban!”

 

A mennyezetig futó zárt szekrény! Felejtsük el a portörlést!

 

Nálunk hasonló elrendezés jöhet szóba. Az ablak elé beforduló pakolós asztallal.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Színek! Színek! Színek! (Bár a rózsaszín nálunk biztos nem jön szóba!)

 

 

 

Itt is az ablak előtt van.

 

Ez egy nagyon elegáns megoldás,

 

Ha lenne egy tágas szobám…

 

S végül: ha lenne egy szép nagy kertem….

 

Forrás 1  2  3  4  5

 

Címkék: , , , , ,
Tovább a blogra »