Aki keres – talál
Nem adtam fel. Mint láthatjátok mér sok idő eltelt az utolsó írás óta, és bár itt a blogon megállni látszik a lakásprojekt, a valóságban viszont az történt, hogy ütemesen haladok előre a felújítással. Szépen lassan minden a helyére kerül, és végül- ha valami nehezen is, de került bontott deszka a falra.
Sajnos nem mindenhová ahová szerettem volna, de itt megpróbáltam a lazúrral elérni azt a hatást, hogy “avattas”-nak tűnjön.
Néhány fotó az előkészületi munkákról:
Vegyünk először is gyalult deszkákat:
Aztán alapozásként egy sötét dió színű lazúrt kentem rá úgy, hogy foltonként vastagabban. Ezt könnyebb megvalósítani mint az egyenletes kenést.
Ez után következett a szürke lazúr:
És ez került a falra mint burkolat és a helyén így néz ki:
Na és a bontott deszka?
Végül raklapokat szedtem szét, kotorásztam az udvaron, a farakáson és találtam egy -két szál deszkát a raklapos deszkákhoz. Azt azért el kell mondanom, hogy a raklap szétszedés embertelen munka!!! – begyógyult szögek, hasadó deszkák- ez lehet hogy tényleg csak a neten látszik egyszerű mutatványnak- ne de megbirkóztam vele (több kevesebb férfi segítséggel- Köszi Ábel!), majd csiszolás, lazúr és a helyszíni felszerelés. Ezek mind egymás után, mindezek során a tapasztalatokon túl megannyi szálkával lettem gazdagabb. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért lehetetlen küldetés bontott deszkára bukkanni. Nagyon melós újrahasznosítani. Kevésbé munkaigényes az új anyag felhasználása. Na de éljen a környezettudatosság! Ide veled bontott deszka!
Folytatása következik…