És itt érkeztünk meg ahhoz a ponthoz, ahol általában meg szoktunk akadni. Selejtezzünk, de hogyan? Hogyan tudunk tényleg megszabadulni attól ami fölösleges? És honnan tudom majd hogy egy dolog valóban fölösleges? És hogy lesz a selejtezés utáni állapot tartós?
Erre azt tudom mondani: Minden fejben dől el. El kell döntened, hogy mit akarsz látni a lakásodban.Rendet, tisztaságot, vagy lomot, rendezetlenséget. Ha az előbbit választottad, akkor két fontos dolog vár rád a következőkben: A selejtezés és hogy eldöntsd hogy mit hol fogsz tartani. Az egész rendrakás folyamatánál az a legfontosabb, hogy egyszerre gyorsan végezzük el a selejtezést. Amikor a lakásban hirtelen lesz rend, akkor a változás amit megtapasztalsz teljesen átalakítja a gondolataidat, a rendről alkotott elképzelésedet. S ha így teszel jó esélyed van rá, hogy már nem is akarod, hogy a korábbi rendetlenség térjen vissza az otthonodba.
Mikor elkezded a selejtezést akkor még ne gondolj arra, hogy amit megtartasz azt azt hol fogod tárolni? Az majd a válogatás után lesz kérdés.
S mit tartsunk szem előtt amikor selejtezünk? Hogyan válasszuk ki hogy megtartsunk, vagy kidobjunk- e valamit?
A megoldásban egy kérdésre adott válasz lesz a segítségünkre: Boldoggá tesz engem ez a dolog? Ha igen marad, ha nem mehet. Óh de jó is lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne igaz?
Mondhatnám hogy “De ilyen egyszerű!” De nem mondom, mert nagyon sok buktatója van a folyamatnak. Az egyik leggyakoribb, hogy elkezdünk gondolkodni, hogy “jó lesz még valamire” “Úgy vágytam erre a ruhára mikor megvettem” stb. Ezzel még fogunk foglalkozni a későbbiekben.
A másik, hogy idegesek leszünk attól hogy bizonyos holmikat ki kell dobnunk ahhoz hogy rend legyen körülöttünk. A sokszor haszontalan és fölösleges dolgoktól való megszabadulás feszültséggel tölt el minket, mert úgy érezhetjük, hogy ez pazarlás. Miközben az a ruha, vagy más holmi, már évek óta a szekrény mélyén lapul, vagy akár ár nem is emlékeztünk rá hogy van nekünk, ha ki kell dobni idegesek leszünk tőle. Így a rendrakás nem éri el a kívánt hatást, nem megkönnyebbülést és felszabadító érzéseket hoz, hanem szorongást. Itt van a dolog kulcsa. Át kell értékelnünk a dolgokat, és nem arra kell koncentrálnunk, amitől szabadulnánk, vagy szabadulunk, hanem arra amit megtartunk. Nem véletlen hogy a kulcskérdés nem az, hogy “Mit sajnálunk kidobni?” hanem az, hogy amit megtartunk “Boldoggá tesz e engem”. Ez a titok nyitja. Hiszen mi másért vágunk bele a rendrakásba, ha nem azért hogy az otthonunk és a benne lévő tárgyaink boldoggá tegyenek minket? Ez a cél, s ha nem ez motivál minket rendrakás közben, akkor az egésznek nincs semmi értelme, nem fogjuk elérni a célunkat.
Most már biztosan türelmetlenül állsz a szemetes zsákkal a kezedben, és várod már hogy hozzákezdhess a rendrakáshoz. Ha ez így van, akkor ne is rakd le, mert máris meg tudhatod hogy hogyan kezdünk hozzá. Marie Kondo azt javasolja – és saját tapasztalatom alapján én is alátámasztom, hogy legjobb ha nem szobáról szobára haladjunk a rendrakással, hanem kategóriánként haladjunk.
Mindez elsőre nem lesz könnyű, biztos hogy lesznek dolgok, aminek sorsa fölött nehezen döntünk majd, ezért olyan kategóriával kezdünk, amiben könnyebben érhetünk el látványos eredményt, és közben csiszolódik a döntési képességünk is.
Ebből a megfontolásból legjobb ha a ruhákkal kezdünk. A legtöbb hely ezek selejtezésével szabadul fel, ez a legkönnyebben beszerezhető kategória, illetve itt találhatunk a legkevesebb érzelmi kötődésű darabot (nem úgy a fényképek és egyéb ajándéktárgyak- ahol leginkább az érzelmi kötődés miatt lesz nehéz a válogatás)
S ahhoz, hogy ne egy földrengés utáni állapothoz hasonlítson a lakásod amikor hozzákezdesz, a ruha kategórián belül is érdemes csoportosítani:
Felsők, alsók, vállfás ruhák, zoknik, fehérneműk, táskás, kiegészítők, adott helyre való ruhák, és végül cipők.
Kezdd a munkát reggel, kipihenten, friss gondolatokkal a fejedben. Pakold ki az összes ruhádat az ágyadra, vagy a szobába a padlódra és kezdd azokkal a darabokkal amit most pont nem hordasz.
Például ha most csinálod, kezdd a nyári holmikkal a válogatást. Fogd a kezedbe a ruhadarabot és kérdezd meg magadtól: Örömet okoz nekem ez a ruha? S van hogy a válasz könnyen jön, s így a döntés is könnyű: megy vagy marad. Mi van, ha nem szívesen válunk meg tőle? Ha nincs igazán szükségünk rá, de megszabadulni sem akarunk tőle? S akkor kezdjük a “felmentést” még szükség lehet rá és társai…. Ebben az esetben is tudunk majd döntést hozni, csak itt még tovább kell mennünk az érzések vizsgálatával: Gondold végig hogy miért került hozzád az a ruhadarab? Mit jelentett akkor számodra, amikor vetted? Ha soha nem volt rajtad, de ott ott a boltban megtetszett, megvetted, és örömet okozott, akkor már betöltötte a küldetését. Akkor boldoggá tett, de ma már nem jelent semmit. Nem hordod, nem okoz örömet. Vagy megvetted, majd otthon jöttél rá, hogy mégsem áll jól neked. Akkor is elengedheted hálával a szívedben: “Köszönöm hogy megtanítottad hogy mi nem áll jól nekem!” Szóval amikor a kezedbe fogsz valamit, alaposan gondold át, hogy mi a valódi célja a létezésének, annak hogy birtokold? S ha igazán belegondolsz, rá fogsz jönni, hogy túl sok dolgot birtokolsz ami nem tesz boldoggá, úgy foglalja a helyet az életedben, hogy már nem leszel tőle boldogabb. Akkor megköszönjük, hogy voltak, hogy betöltötték a szerepüket, s mivel már nem tesznek minket boldoggá, hálával gondolunk rá és elengedjük. Így csak azok a dolgok maradnak velünk, amik igazán fontosak a számunkra.
S hogy még jobban lásd a folyamatot, mondok egy hasonlatot. Kicsit ilyenek az emberi kapcsolataink is. Nem lesz mindenki társasága üdítő számunkra, vannak akikkel nem tudunk kijönni, van akit nem tudunk megkedvelni, és van akiket igazán szeretünk, és boldoggá tesz minket hogy a barátunknak tekinthetjük, hogy mellettünk vannak. S ha elismerjük hogy azok az emberek akiket nem szeretünk, vagy szolgálják a mi boldogságunkat- hasznos leckével szolgáltak nekünk a magunk megismerésében, akkor könnyebben engedjük el ezeket a kapcsolatokat, és jobban tudjuk értékelni a számunkra különleges embereket.
Szóval ha megtisztítod a teret azoktól a dolgoktól amelyek nem okoznak örömet, az igazán fontos dolgok kerülnek előtérbe, a szemünk elé, és akkor sokkal inkább be tudják tölteni a szerepüket: Boldogsággal tölt el létezésük. Így mire megtöltesz egy jó pár szemeteszsákot azokkal a ruhákkal amelyek csak elrejtették a valóban fontos kincseidet, már nem lesz rossz érzés, hanem felszabadító hogy látod és hozzáférsz a kedvenceidhez. Így nem csak a dolgaid, hanem a gondolataid is tisztulnak majd!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: